DÖNTÉS

Döntés

Senki sem dönthet helyetted, mert minden egyénnek megvan a saját világa, a saját érzékenysége.

Egyediek vagyunk.

Ezért a formulák nem fognak működni.
Az egész világ ezt bizonyítja.

Soha ne kérdezd senkitől, hogy mi a helyes és mi a helytelen.

Az élet egy kísérlet, magadnak kell felfedezned, mi a helyes és mi a helytelen.
Megeshet, hogy helytelenül cselekszel, de szert teszel a tapasztalatra, ami tudatosítja benned, mit kell kerülnöd.
Megeshet, hogy valami jót teszel, és azonnal kiélvezheted az áldásait.
A jutalom nem ezen az életen túl, nem a mennyországban és a pokolban vár.
Hanem itt és most.

Minden tett azonnali eredményt hoz.
Csak légy éber, és figyelj.
Az érett emberek azok, akik megfigyelték és felfedezték maguknak, mi helyes és mi helytelen, mi jó és mi rossz.
És azáltal, hogy ezt felfedezték a maguk számára, mérhetetlen öntudatra tettek szert.
Ha az egész világ mást gondolna, számukra az is közömbös.
Megvan a saját tapasztalatuk, ami vezeti őket, és ez elég.

(Osho)

Mostanában egyre többször "jött szembe", hogy ismerőseim, akik döntés előtt állnak, aggódnak, hogy vajon jól döntenek-e?
Teljesen mindegy, hogy ez párkapcsolati, munkahelyi, költözéses, szabadidős, vagy egyéb dologra vonatkozó döntés.
Mindent szeretünk kicsit túlbonyolítani.
A döntéseinket is.
Ha egyszer megértjük, hogy nincs jó vagy rossz döntés, CSAK DÖNTÉS VAN, máris egy lépéssel közelebb kerültünk a dolgok nyitjához.

Azt tapasztalom, hogyha képesek vagyunk elfogadni, hogy minden a mi fejlődésünket szolgálja, akkor minden a helyére kerül. Igen, amikor jó dolog jön, azt természetesnek vesszük, hogy az jár nekünk és könnyen el tudjuk fogadni, de mi a helyzet a kevésbé kellemes dolgokkal?
Ilyenkor átmegyünk azonnal a szegény kicsi én szerepbe.
Miért is ver engem az Isten?
Mit tettem, hogy ezt érdemlem?
Pedig ha az ilyen helyzetekre is megpróbálnánk más szemmel nézni, máris megváltozna az egész színezete.
Ugyanis bármi, ami az életünkben jelen van, azt mi vonzottuk be!
Ha pozitív, akkor azzal, hogy valamit jól oldottunk meg, jól csináltuk és ennek a jutalma a jó dolog.
Ha negatív töltetű, akkor pedig azért, hogy tanuljunk belőle, hogy fejlődjünk.
Megtanuljuk például, hogy ki-mi a fontossági sorrend, vagy hogy min kell változtatnunk, hogy legközelebb ne ugyanaz az eredmény szülessen. Vagy mik az én gyenge pontjaim? Miben kell még fejlődnöm?
Ezt hosszasan lehetne taglalni, mert ahány élethelyzet, annyiféle az eredmény, de a lényeg, minden egy tanulási, fejlődési lehetőség. Minden helyzet értünk van. Minden döntésünk a mi tapasztalásunk.
Egy lehetőség mássá, többé válni.
A legtöbbször a "rossz" döntéseink tanítanak a legtöbbet.
Csak nézz vissza az életedre!
Mindig, minden helyzetben jól voltál? Mindig, minden helyzetben a legjobb döntést hoztad?
Ha igen, légy büszke magadra!
Ha nem, akkor bocsáss meg magadnak!
Miért?
Mert akkor is a legjobb döntést hoztad, mert fejlődtél általa!
Akkor az elsőre rossznak ítélt döntés jó, vagy rossz?
HM?
Ugye? :)
Máris egész más az egész színezete a dolognak.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy azt csinálok amit akarok, az úgyis jó!
(barátnőm által megfogalmazva, most jön az apró betűs rész :D )
Hanem azt jelenti, hogy a körülményeket a lehetőségekhez mérten felmérem, átgondolom és a belső hangomra (a lelkünk hangjára) hallgatva meghozom a döntésemet.
Az adott szituációból a lehető legtöbbet próbálom meg kihozni.
Ez nyilván függ attól is, hogy mennyire vagyunk tudatosak.
Az a döntés, amit mondjuk meghoztunk X évvel ezelőtt, az az akkori helyzetnek, az akkori élettapasztalatunknak megfelelő volt. Lehet, hogy ma már máshogy döntenénk, de az ott, akkor helyénvaló volt.

Nyilvánvalóan, vannak olyan helyzetek az életünkben, amikor nem csak rajtunk múlnak a dolgok.
Pl. hiába dolgozol Te lelkiismeretesen, jól, ha a mondjuk a cég csődbe megy.
Vagy pl. mondjuk szereted Józsit/Sárit, hiába teszel bele mindent a kapcsolatba, ha a Józsi/Sári nem teszi bele ugyanezt, a végkifejlet máris más lesz.
Ez nem azt jelenti, hogy a másik a hibás!!!
Sem Ő, sem Te nem vagytok hibásak. Ez egy tanulási, fejlődési lehetőség volt.
Ha Te úgy érzed, beletettél mindent, és nem működött, akkor békésen el kell engedni a másik kezét, megköszönni neki az együtt töltött időt, a lehetőséget, hogy tanulhattál magadról mellette valamit.
Nem ujjal mutogatni, hogy Ő mit nem tett meg, hanem magunkba nézni, hogy mi mit tanultunk belőle.
Mert minden kapcsolatunkból tanulunk valamit.
Beépíteni a tanultakat és a tapasztalatokat megtartva menni tovább.
Mert az út a lényeg, nem a cél. A cél, csak hab a tortán. ;)
Soha nem megállni, illetve csak annyi időre, amíg átgondoljuk, beintegráljuk a tanultakat.
Utána újult erővel, újra menni, menni, menni.

Vegyünk példát a gyerekekről!
Tanulnak járni, elesnek-felállnak, elesnek-felállnak, elesnek-felállnak. Aztán kicsit megállnak pihenni, majd újra felállnak és mennek, mennek, amíg megtanulnak járni.
De nem állnak meg a fejlődésben! Szinte ösztönösen érzik, hogy menni kell az úton.
Ez az a belső gyermek, amire sokan, sok helyen hivatkoznak.
Az örök kíváncsi, az örök pulzáló, előre haladó, a folyton tanulni vágyó, az örökmozgó, a kiáramló.

Szóval azt gondolom, hegy bármilyen élethelyzetünk is adódjon, mérjük fel a lehetőségeket, gondoljuk át és merjünk bátran dönteni.
Bárhogyan is alakuljon a helyzet, Mi csakis a Mi részünkért vagyunk felelősek.
(A többiek is a sajátjukért, de ahhoz nekünk semmi közünk! Az az Ő dolguk.)
Ha egy helyzetben nem érezzük jól magunkat, előbb utóbb lépni kell.
Dönteni!

Bármit is döntünk, a helyzet elmozdul a holtpontról.
Nem azért vagyunk itt a földön, hogy szenvedjünk, hogy féljünk.
Hanem, hogy tapasztaljunk, hogy tanuljunk, hogy boldogok legyünk!
Akkor miért is kellene félnünk a döntéseinktől?

DÖNTS BÁTRAN!

Lépj, haladj, áramolj, tanulj, légy boldog!