2018. november 27., kedd

A döntés.......




Talán jóideje érzed már, hogy valami a végéhez közeledik. A körülmények is próbálnak ösztönözni, hogy ne halogass tovább... Lépj!!!!

Olyan régóta tudod, hogy le kellene tenni azt a bizonyos dolgot... Kezedbe venni végre az irányítást! Kimondani, és meghozni egy olyan döntést, ami végleges. Amiben nincs "majd holnap"... Amiben nincs "megvárom a megfelelő időt".
Eldönteni, hogy mostantól én vagyok a legfontosabb. Nem holnaptól, MOSTANTÓL! A holnap mindig csak holnap marad. 

A halogatás mindig önbüntetés... Ha összeszámolnád a napokat, amit várakozással töltöttél, talán meglepődnél... Hány nap szabadságtól, boldogságtól fosztottad meg magad... ?

Hidd el, az idő így is eltelik. Miért ne töltenéd boldogan? Nem arra várva, hogy majd egyszer lesz merszem lépni... Nem azon gondolkodva, miért nincs erőm? 

Egyszerűen szedd össze magad, végy egy nagy levegőt, és ugorj! Az ismeretlenben benne van bárminek a lehetősége. A megszokott pedig már csak lefelé húz. Minél tovább halogatsz, annál nehezebb lesz lépni. 


Én azt mondom Neked, ma itt az idő! Itt az idő, hogy végre Önmagad légy! Hogy végre kiérdemeld a saját szemedben azt, amire olyan régóta vágysz... Amit már oly régen meg kellett volna tenned! Hidd el, képes vagy rá! Én tudom! 
Mohácsi Viktória 




2018. november 24., szombat

Kezdd újra bármikor,bárhol.....




Biztos vagyok abban, hogy az utóbbi hónapokban Te is többször mondtad ki: ELÉG VOLT! Rendkívül sok igazságtalansággal, rosszindulattal találkozhattunk az elmúlt időben, mely teljesen átalakította értékrendünket. Ideje észrevenni, kinek (és mindek) van helye életedben, és kinek (vagy minek) nincs. 

Lehet, hogy már régóta érzed, milyen irányba kellene menni, mit kellene magad mögött hagyni, milyen függőségtől kellene megszabadulni, de egészen mostanáig mindenre volt egy jó kifogásod. Ezer meg ezer okot találtál, miért nincs még itt az idő a változtatásra! Pedig ha tudnád, hogy mennyi jó dolog vár Rád, azonnal cselekednél. Egy cseppnyi kétely nem lenne Benned, hogy pont most van itt a megfelelő idő. Ha tudnád, mennyire felszabadul majd a lelked, nem halogatnál tovább. Nem engednéd, hogy bizonyos emberk tovább mérgezzék az életedet. 

A jelen energiák mind segítségedre lehetnek abban, hogy megindulj végre! Soha nem volt ilyen könnyű az embereknek a fény felé fordulni! Ha megvan Benned az elhatározás, az élet azonnali megoldásokat kínál. Ahogy teszel egy lépést, Isten tesz feléd kettőt. 
De kérlek, értsd meg végre, ha Te nem változol és nem cselekszel, minden marad a régi. Ha mást akarsz, mint amit eddig kaptál, másképpen kell cselekedned. Meg kell válnod mindentől, ami mérgezi a lelked. Hidd el, nem olyan nehéz, mint amilyennek az út elején tűnik. 
Higgy végre a sorsodban, higgy magadban. Ami a Tiéd, a Tiéd marad. Ami pedig nem, az akkor is távozni fog, ha két kézzel kapaszkodsz belé. 

Itt az idő arra, hogy kialakíts új szokásokat. Ha célod, hogy visszaszerezd elveszett egészségedet, alakíts ki olyan szokásokat, melyek ezt szolgálják. Reformáld meg az étrendedet, mozogj többet, gyógyítsd meg a lelked. 

Ha célod, hogy kiteljesedett szerelemben élj, tégy lépéseket annak érdekében, hogy szerelemben élj önmagaddal. Hogy végre felfedezd saját tökéletességedet. Míg nem szereted eléggé önmagad, míg nem vállalod azt, aki Te vagy, más sem fog vállalni Téged. 
Ha célod, hogy megtaláld életed feladatát és nagyobb anyagi javakra tegyél szert, járj nyitott szemmel. Próbáld ki magad több mindenben. Ne csak elmélkedj, cselekedj is. 

És arra kérlek, ne élj mások elvására szerint. Ha valakinek elvárásai vannak feléd, akkor Ő nem Téged szeret, hanem a saját elképzeléseit. Te úgy vagy jó, ahogy vagy. Te így vagy szerethető. De ehhez először rá kell ébredned, ki is vagy valójában. Lebontogatni az álarcaid, és kikiáltani: Ez vagyok ÉN!!

Megújult erővel, ÖNMAGADKÉNT tűzz most ki új célokat! Így nem a szenvedés, hanem a szenvedély energiája járja majd át minden sejtedet. Újra erősnek fogod érezni magad! Bármi sikerülhet, ha visszavonhatatlan döntéseket hozol. 
Mint ahogy Osho tanította, sokan kalitkában élnek, és mindenki mást hibáztatnak azért, hogy ott csücsülnek. Nem veszik észre, hogy a kulcs a zsebükben van, vagy a rácsok már régen szertefoszlottak, csak ki kellene sétálni a szabad ég alá. 
Ne feledjük, szabad akaratunk van. Az, hogy ebben a világban tartózkodunk, szintén a mi döntésünk. Azonban vannak, akik úgy döntenek, hogy rabságban élik le az életüket. A szabad akarat annyira szabad, hogy akár ezt is választhatod. 
Ha változtatni akarsz, akkor elsőként ismerd fel kérlek, hogy Te zártad be saját magad. Senki nem kényszerített, hogy ezen döntéseket hozd meg. Így talán könnyebb elhinni, hogy a megoldás is Nálad van.

Nem baj, ha függőségekbe menekültél és másoktól tetted függővé a boldogságod! Sosem késő meglátni a valóságot. Ismerd be, hogy beleragadtál egy kényelmi zónába, még akkor is, ha már régen kényelmetlen a helyzeted. Mert változtatni mindig nehéz. A változással azt kockáztatod, hogy szembenézel önmagaddal, és esetleg nem tetszik, amit ott látsz. De Neked van egy álmod! És ennek az álomnak szüksége van Rád!! Ezért elhatározod, hogy mostantól nem a múltban élsz, és nem a jövő vízióit kergeted, hanem minden nap teszel lépéseket azért, hogy Önmagad légy. 

Ha úgy érzed, hogy teljesen beszippantottak az elmúlt időszak nehézségei, gondolj arra kérlek, hogy a Földön semmi sem örök... a nehézségek sem. De az, hogy mikor süt Rád a felhők mögül a nap, csupán a Te döntésed. 

Döntsd el, hogy elhagyod végre azt a kalitkát, és szabadon szárnyalsz az égbolton! Kilököd magad a komfortzónából, és szabadságra ítéled a lényed, mely természetes állapotod! 

Legyen ez az időszak életed egy újabb állomása. Amikor eldöntöd végre, hogy nem bízod másra a sorsodat. Amikor többé nem vársz arra, hogy valaki megmentsen Téged. Szembenézel a sorsoddal, és örömmel fogadod, bármi jön szembe az úton, hiszen tudod, hogy abban rejlenek tanulási feladataid. 
Hidd el, egyszer úgy fogsz erre a napra visszaemlékezni, hogy ez volt az, amikor végre elindultál a saját utadon, és ez volt az a pont, amely végül elvezetett a boldogsághoz...

Szeretettel teli napokat kívánok Nektek!

Mohácsi Viktória




2018. november 21., szerda

Változás,váltás!





Amikor úgy érzed, hogy valami az életedből többet elvesz, mint amennyit ad, akkor eljött az ideje a váltásnak! Elkezd foglalkoztatni a dolog, netán vannak elképzeléseid az új iránnyal kapcsolatban, aztán egy napon elérkezik az idő, hogy eddig és nem tovább.

Egy új világba érkezel. Elkezded szövögetni álmaiddal kapcsolatos terveidet, dédelgeted, ápolod és szeretgeted, aztán elkezded megvalósítani.

Ezennel elkezdődik életed legcsodálatosabb és egyben legembertpróbálobb időszaka…..

Szíved minden szeretetével csinálsz mindent, amiről eddig álmodtál, minden nap egy csoda, érzed végre lélegzel, végre élsz, mikor egy kis sikerélmény után az élet elkezd próbálgatni. Ezennel elkezdődik egy hullámvasútszerű, emelkedés-zuhanás, te meg csak állsz és kapkodod a fejed.

Amint emelkedik a fényed, kilépél az eddig megszokott rutinos hétköznapokból, amikor végre fontos lettél magadnak és elkezded feltárni, ki is vagy te valójában, mi az ami boldoggá tesz, mi az amit szívből csinálsz, amibe bele tudod tenni a fényedet, akkor elkezd támadni a sötét erő.

Elkezdenek próbára tenni, tényleg eldöntötted, hogy változtatsz, felhagysz mindennel, ami eddig rabságban tartott?

Különleges időszak veszi kezdetét, minden eddigi félelmed, ami bizonyos helyzetekben megjelent és lebénított, azok most próbára tesznek ,jön valami kellemetlen, félelmetes nap-nap után. Ami még nehezebbé teszi a mindennapokat, hogy sok helyzetben a hozzád közel álló személyek, esetleg a szeretteid által érnek a megróbáltatások. Mindenkinek van számodra egy nagyszerű ötlete, mindenki sokkal jobban tudja, hogy neked, hogy kellene csinálnod, mit kell tenned, hogy megvalósítsd önmagad. Mindenki ellát jó tanácsokkal a saját félelmeivel, hogy miért nem sikerűl az álmod, hogy mennyire nehéz manapság és ugyan hogyan lehetne abból megélni! Ez a fajta edzőtábor a kegkeményebb kiképzés, amivel meg kell küzdeni, mivel a legtöbb helyzetben úgy érzed, magadra maradtál, még a saját szeretteid sem támogatnak, nem állnak melletted, mintha minden és mindenki hátat fordítana neked.

Persze mindenki azt hiszi, hogy óriási segítséget nyújt neked és támogat téged a megvalósításban, csak te érzed, hogy minden helyzet és alkalom fojtogat!

Minden alkalommal, amikor kiálltad a próbát és szembe néztél a félelmeiddel, az élet megajándékoz valamivel, amit az álmaiddal kapcsolatosan megélhetsz…ezek csodálatos visszaigazolások, hogy jól döntöttél.

Aztán egyfajta rendszert fedezel fel egy idő után, hogy minden megpróbáltatás lényegében kicsit nagyobb és ijesztőbb számodra, mint az előző. Minden egyes helyzetben le tudod ellenőrizni magad, hogy mennyit fejlődtél!

Amikor elég rutinosnak mondhatod magad, elkezdenek igazán nagyobb kaliberű dolgokkal kibillenteni az egyensúlyodból. Olyan megpróbáltatások következnek, amely a legnagyobb, legmélyebb, legfájdalmasabb félelmeiddel szembesít az élet. Tapasztalatom szerint, kinek mi a legnagyobb megpróbáltatás. Van akit a párkapcsolaton keresztűl leckéztet, van akinek az emberi kapcsolatok/ barátságok, és van amikor a pénzügyek a legnagyobb megpróbáltatás a lecke tárgya.

Jelentem, azért az elmúlt másfél év távlatában a megpróbáltatásaim mindhárom területen kiváló tananyagként szolgálta fejlődésemet, nem mondom, volt amikor nehezen kaptam levegőt.

Mindenkit azzal szembesít az élet, ami számára a legnagyobb falat és legnehezebb feladat ebben az életében. Mindenkinek van legalább egy, vagy több terület, amit feladatként tűzött ki, hogy megfejlődi ezen életében, főleg azokkal a személyekkel van kiegyenlíteni valónk, akik körülvesznek, életünk főszereplői, akik igazán ki tudnak billenteni az egyensúlyunkból.

Nem könnyű szembenézni a múlt terheivel,és magunkkal ami mázsás súlyként nehezedik ránk, főleg a tisztítás, felébredés időszakában. Ezért is vesz igénybe hosszabb időszakot, ameddig megértjük, elfogadjuk és megbocsátjuk magunknak és az életünk főbb szereplőinek mindazt, amit leszerződtünk, hogy egymásnak itt a földön megtanítjuk, egymás által élményeket és tapasztalatokat szerzünk.

Szóval, addig addig edz az élet, ameddig egészen más aspektusból látjuk már a helyzeteinket, a világot és önmagunkat. Minden megpróbáltatásnál kiderül, mennyivel könnyebben veszed a megpróbáltatásokat, hogy ezek régebben mennyire megviseltek volna és most egyszerűen végtelen alázattal és méltósággal kezeled az újabb szembesítést.

Ez az időszak végtelen számú és mélységű megpróbáltatást tartogat, a legmélyebb megtapasztalásoknál azt érezheti az ember, hogy az élet mindent elvesz, és tényleg egy egy helyzetben úgy tűnik MINDENT elvesz, ami számodra a legnagyobb megpróbáltatást, félelmet jelenti, hogy próbára tegye az elköteleződésedet önmagad iránt és a kitartásodat, hogy akkor is kitartasz-e, amikor a legsötétebb van !!!?

És ha elég erős a hited az önmagad iránti szereteted és tiszteleted, akkor nem térsz le az útról, akkor sem ha úgy érzed az élet mindent elvesz, mert a magad iránt érzett szereteted és végtelen tiszteleted megadja azt a melegséget, azt a teljességet, amire mindig is vágytál, amikor mindennek ellenére is azt érzed, hogy így vagy teljes és csodálatos,ahogy vagy! Akkor újra kisüt a nap és ezzel együtt a fényed csodálatosan ragyog,messzire világít, az önmagad szeretetét vissza tükrözik a körülötted lévő melegedni vágyó emberek. Mernek ők is változtatni a hatásodra, mernek önmaguk lenni, és elindulni azon az úton a szivárvány hídon, ami elvezeti őket önmagukhoz.Már nem olyan félelmetes számukra az ismeretlen, hisz világító toronyként megvilágítod az utat!

Te is tedd fel magadnak a kérdést,vajon milyen megpróbáltatások vannak a te életedben,ami esetleg megakadályozza,hogy az ámaidat kövesd és megtaláld azt a csodát,aki benned van???

Hálás vagyok,hogy ezt a csodát élhetem,a megpróbáltatások és nehézségek ellenére!

És legfőképpen hálás vagyok mindekinek,aki ezen az úton segített,hogy az élményim és tapasztalataim által,ma az lehetek,aki vagyok!Végtelenűl hálás vagyok mindenért! Köszönöm,hogy nőként élhetek,hogy befogadó vagyok,az élményeim és tapasztalataim által bizonyos helyzetekben felűlmúlhatom önmagam! Most ismét rájöttem,hogy áldás és kegyelem van rajtam! Mindig vannak emberek körülöttem,akik az irántam érzett tiszteletükkel és végtelen szeretetükkel beragyogják az életem! Hálásan köszönöm,hogy vagytok,léteztek!

Szerettetel: Barabás Katalin Erika




2018. november 15., csütörtök

Ne aggódj!



Ne aggódj olyan dolgok miatt, amik nagy valószínűséggel meg sem történnek. Az emberek éveket képesek eltékozolni úgy, hogy vagy a múlton rágódnak, vagy aggódnak a jövő miatt. 

Biztosan bebizonyosodott Számodra is, hogy aggodalmaink nagyrésze teljesen felesleges. Az élet sokkal kreatívabban oldja meg a helyzetet, mint mi azt valaha elképzeltük. Ne akarj minden tudni, ne gondolkozz állandóan! Egyszerűen csak tudd, hogy minden szituációra létezik egy megoldás. Akkor is, ha fogalmad sincs róla. 

Legyen az akár egy embertársad, akár egy helyzet, ha el tudják venni Tőled, nem érdemli meg, hogy megtartsd. Ami a Tiéd, azon pedig felesleges aggódni, mert a Tiéd marad.

Mi lenne, ha most maradéktalanul elfogadnád sorsodat? Ha hinnél abban, hogy sokkal bölcsebb és kreatívabb voltál, amikor odafent megírtad életed eseményeit? 
Mi lenne, ha mától nem azért fohászkodnál, hogy legyen vége, hanem azért, hogy meglásd, mi a tanulnivalód? Hiszen ha a megértés megszületik Benned, már nincs létjogosultsága a félelmednek. Megtanultad a leckét...

Mohácsi Viktória 




2018. november 13., kedd

Úton önmagad felé


Úgy gondolom, hogy az idei év eddigi életünkben változás és a fejlődés csúcspontja. Teljes szemléletmódbeli, életmódbeli változások történtek, az elhalasztott karmikus heyzetek és kapcsolatok gyökeres átrendeződése. A megoldásokat nem halogathatjuk tovább. 

Soha senki nem mondta, hogy könnyű az út önmagadhoz, de teljesen biztos vagyok benne, hogy már a Te hidad is épül. A változás nem fájdalommentes, de hidd el, megéri. Képes vagy legyőzni saját gyengeségeid, felülemelkedni a földi lét korlátain, végre boldogságra találva. Ugyanakkor választhatod azt is, hogy tovább botladozol az élet országútján, lélekben vágyakozva egy másik élet után.

Ne várd azt, hogy mások által oldódjanak meg szenvedéseid, mert újra és újra csalódni fogsz. Minden krízishelyzet életedben egy tanítás. A kérdés az, hogy felismered-e a leckét. 

Gondolatban építsünk fel egy hidat, mely valódi önmagunkhoz vezet. A híd túloldalán ott állsz Te, mint az a tökéletes Éned, amilyen mindig is szerettél volna lenni. Képzeld el minél részletesebben. 

Figyeld meg, milyen a kisugárzásod, mit közvetít a szemed. Boldog vagy és elégedett. Figyelj meg minden apró részletet: a hajad, az öltözeted, a magabiztosságod. Sugárzik Rólad, hogy tökéletesen tisztában vagy Önmagaddal. Azt az életet éled, amit mindig szerettél volna. 

Lásd, hogy pontosan olyan társ van melletted, amire mindig is vágytál. Az egész életed tökéletes. Láss mindent, ami fontos Számodra. 
A végén mindketten elindultok a hídon, Te az egyik végén, tökéletes Éned pedig a másikon, majd a közepén találkoztok. Érezd, ahogy eggyé olvadsz tökéletes önmagaddal, aki már most is ott él Benned...

Érezz rá, mire vágysz igazán. Sok esetben azért boldogtalanok az emberek, mert nem ismerik annyira önmagukat, hogy egyáltalán tudják azt, mi teszi boldoggá őket. 
Engedd el a görcsösséget, a megfelelni vágyást, és észre fogod venni, hogy életed egyre boldogabb. 
Ha anyagi stabiliásra vágysz, engedd el azt a szükségletedet, hogy egész nap a hiány miatt aggódsz. 

Ha szerelemre vágysz, ne a magányodra fókuszálj. Csak ragyogj, érezd jól magad. Ne akarj görcsösen bevonzani. Míg nem tanulod meg az elengedés és a hit leckéjét, szinte lehetetlen vállalkozás. 

Ha emberi kapcsolataid "szorulnak javításra", akkor az elfogadás leckéjével küzdesz. Ne akarj senkin változtatni. Mindenki úgy jó, ahogy van. Amint elkezdi zavarni önmaga, változni fog. De erre mindenkinek meg kell érnie. Ne akard befolyásolni. Viszont ha Te változol, észre fogod venni, hogy az emberek megváltoznak Veled szemben. 
SOHA ne a hiányra figyelj! Keresd meg azokat a pontokat az életedben, amiért hálás tudsz lenni, és ezzel máris rengeteg jót vonzol magadhoz. Ne legyél elégedetlen. Mindenki ott tart az életében, ahol akar, még ha ez furcsán hangzik is. Mi magunk hívtuk életre ezeket az eseményeket, minden a mi hozzájárulásunkkal történik. 

Egy hős az az ember, aki szembenéz saját sötét oldalával és a menekülés helyett a harc mellett dönt. Ha az időt húzod, csak magad ellen dolgozol. Elérkezett az idő, hogy felszabadítsd önmagad! 

Csodákkal teli teremtéseket kívánok Nektek!

Mohácsi Viktória 





2018. november 12., hétfő

Mielőtt másokat hibáztatnánk........





A sértődöttség vagy a harag olyasmi, amivel nagyon nehéz szembenézni. Hiszen amikor felfedezzük magunkban, sebezhetőnek, rémültnek és gyengének hihetjük magunkat. Ráadásul ezek az érzelmek más, hasonló emlékeket aktivizálhatnak bennünk, s ettől újraéljük korábbi erőtlenségünket.

Előfordul, hogy úgy próbáljuk kézbevenni a dolgokat, hogy megbüntetjük a körülöttünk lévőket, akár őket okoljuk ezekért az érzésekért, akár ártatlan kívülállók. 

Megpróbáljuk „kiegyenlíteni a számlát”, vagy úgy manipulálni az embereket, hogy a helyzet urának higgyük magunkat.
Ezek a hadműveletek ideiglenesen kielégíthetnek, de csak elodázzuk a szembesülést fájdalmunkkal.
A sértődöttségtől nem kell olyan nagyon félnünk. Nem kell annyira erőlködnünk, hogy elkerüljük. Habár nem olyan kellemes, mint teszem azt, a boldogság, de érzelem ez is.
Átadhatjuk magunkat neki – azután továbbmehetünk.

Persze, nem kell folyton keresgélni magunkban, vagy túlságosan belelovalni magunkat. Üljünk le, érezzük át, gondolkodjunk el, hogy kell-e valamit tennünk azért, hogy a továbbiakban megóvhassuk magunkat tőle – aztán lépjünk tovább.
Nem kell elsietnünk a döntést. Nem kell másokat büntetnünk azért, hogy így tartsuk kordában a saját érzelmeinket. 

Kezdjük azzal, hogy megosztjuk őket másokkal. Ettől megkönnyebbülünk, és nem csak mi gyógyulhatunk meg, hanem ők is.
Végül megtanuljuk, hogy az igazi erő abban nyilvánul meg, hogy akár meg is sértődhetünk, ha úgy alakul, és ha tudjuk, hogy akkor is megóvhatjuk magunkat, ha fájó érzelmeket fedezünk fel magunkban. 

Az igazi erő jele, ha saját fájdalmunkért nem másokat hibáztatunk, és vállaljuk a felelősséget negatív érzelmeinkért is.

Ma akkor is átadom magam érzéseimnek, ha fájdalmasak. Ahelyett, hogy sietősen cselekednék vagy megpróbálnék valaki mást megbüntetni, vállalom a sebezhetőséget, hogy átérezzem érzelmeimet.

Melody Beattie




2018. november 10., szombat

Az "akarás" vonz, a "szükség" taszít!



"Nem tudom tovább fizetni a lányom zeneóráit" - mondta Sara. "Tudom, hogy nagyon várja őket és értékes képességeket szerez velük, de egyszerűen több pénzre van szükségem."

Talán ismerősek Sara érzései. Én is voltam ilyen helyzetben ... küzdöttem, hogy kibírjuk hónap végéig.

Segíthettem volna anyagilag, de azt is tudtam, hogy sokkal többet segítek neki, ha megmutatom, hogyan változtassa meg anyagi helyzetét - örökre.

Szóval el kellett neki árulnom a kemény igazságot.

Míg teljesen érthető, hogy így érez, hogy a SZÜKSÉG állapotában van, a tény azonban sajnos az, hogy amíg ebben az állapotban van, addig sem ő, sem más nem tudja megszerezni, amire igazán vágyik.

Paradox módon a pénz (és a barátok/ siker/ szerelem) azokhoz megy, akik akarják - oda nem mennek, ahol szükség van rájuk.

Egy világ a különbség aközött, ha a "Bosszús és kétségbeesett vagyok, és szükségem van erre a pénzre" kiindulópont és a "Nagyon jó lenne ha most több pénzem lenne, de meg fogom találni a megoldást." gondolkodás között.

Akarom és szükségem van rá - ezek egy érem 2 oldala. Az egyik vonz, míg a másik taszít.

A saját életemben újra és újra felfedeztem ennek az igazságát.

A szükség állapota tudatalatt látszólag eltaszít mindenkit, aki segíthetne.

Irónikus módon az ellenkező gondolkodásmód (amikor örömmel fogadod, ha jó dolgok lépnek be életedbe, de azt választod, hogy bármi történjen is, találsz kiutat) látszólag lehetővé teszi, hogy minden, amire szükséged van, az öledbe hulljon.

Ez az elme állapotával van összefüggésben, a mentális rezgéssel, amit kivetítesz az Univerzumra.

Az Univerzum azokat jutalmazza, akik nyitottak a befogadásra, de nem azokat, akik elvárják, hogy mindent megadjanak nekik.

Hogyan lehetsz tehát biztos, hogy a megfelelő üzenetet küldöd az Univerzumnak?

Ki kell alakítanod egy automatikus választ, tehát amikor észreveszed, hogy a negatív "szükségem van rá" érzésed támad, azonnal tudatosítsd magadban és keress egy módot rá, hogy pozitívra fordítsd. Ezután pedig gyakorolj, gyakorolj és gyakorolj!

Csak ez az egyetlen módja, hogy szokásoddá váljon. Automatikusan arra kell koncentrálnod, amit kontrollálni tudsz a szituációban és nem arra, amit nem.

Például már csupán a szavak helyes megválasztása a helyzet leírására, jelentős különbséget jelent.

Hihetetlen különbség van például aközött, hogy azt kérdezed-e magadtól: "Miért nem akarnak nekem sikerülni a dolgok?" vagy pedig: "Hogyan fogom sikerre vinni?"


Vagyis ha tudnád, hogy néhány szó megváltoztatása jobbá tenné életed, nem tennéd meg? 

Natalie Ledwell




2018. november 7., szerda

Békélj meg a múltaddal



Az emberek általában erősen ragaszkodnak a múlthoz. Vagy azért, mert akkor, ott valakivel boldogok voltak, vagy a neheztelések, bűntudat és fájdalmak miatt. Kötődnek, szinte kapaszkodnak az emlékekbe. Rengeteg olyan értékes energiát emészt fel a ragaszkodás, amit fordíthatnának céljaik megvalósítására a jelenben. A másik véglet, amikor folyton a jövő miatt aggódnak. 
Azért (is) szalad oly gyorsan az idő, mert elfelejtették, hogyan kell a jelenben élni. Ha megfigyelsz egy kisgyermeket, megéli élete minden pillanatát. Fél óra játékkal eltöltött időről utána órákat mesél. Mert ott volt. Jelen volt. Nem aggódott, nem rágódott semmin. 
A felnőtt embernek pedig úgy eltelnek évek az életéből, hogy nem tud vele elszámolni. Nem emlékszik, mert nem élte meg, nem volt ott lélekben. 
Állj meg egy kicsit, és érezz rá, mi az az érzelem, ami a múlthoz láncol. Át kell újra érezned ahhoz, hogy el tudd engedni. Másodszor pedig fogadd el, hogy ez már elmúlt, és bármi történt, nem tudsz változtatni rajta. A sorsodat Te írtad, ez kellett a fejlődésedhez. 
Magadat se okold, ha úgy érzed, rossz fát tettél a tűzre, az ugyanúgy kellett a másik ember fejlődéséhez. A fontos, hogy tanulj belőle és ne kövesd el újra. 
Ne bánj semmit, légy hálás érte, hogy megtörtént és elmúlt. A legborzalmasabb időszakokban is tanultál, fejlődtél. Köszönd meg a leckéket, tanításokat. 
Fogadd el a múltat harag, fájdalmak, vádaskodás és bűntudat nélkül. Légy hálás azoknak is, akik bántottak, akik megmutatták a határaidat, hiszen ezekből építkeztél és váltál azzá az emberré, aki ma vagy.
Nem irányíthatod a múltat, nem alakíthatod már, de kigyógyulhatsz belőle, ha elfogadod.

Ma megköszönöm és hálás vagyok múltam minden egyes megtapasztalásáért. Köszönöm az embereknek, amit nekem tanítottak. Nem hibáztatok senkit, így feloldozom magam és őket is a bűntudat alól. Kedves Jelen! ITT vagyok!

Mohácsi Viktória