Nem az a kérdés.............

Nem az a kérdés, hogy jelenleg milyen nehéz Számodra az élet, hanem hogy tudsz e bízni a sorsban akkor is, ha minden összedől körülőtted? Hiszel-e a gondviselésben abban bízva, hogy Érted történik minden?

Nem az a kérdés, hogy fáradt és beteg-e a tested, hanem hogy odafigyelsz-e a jelzésekre, melyek egyre erősebb fájdalmakkal figyelmeztetnek Téged, hogy ideje magadba nézni?

Nem az a kérdés, hogy hányszor fogsz még elesni, hanem hogy fel tudsz-e állni a legnagyobb kétségbeesés után, hogy újra küzdj az álmaidért?

Nem az a kérdés, miért pont Te, hanem hogy felismered-e a tanítást jelenlegi helyzetedben.

Nem az a kérdés, miért vagy magányos, hanem hogy hajlandó vagy-e tenni azért, hogy Te magad a megfelelő társsá válj. Hogy ne mástól várd, hogy boldoggá tegyen, mert folyamatosan csalódni fogsz.

Nem az a kérdés, hogy milyennek látnak mások, hanem hogy tudsz - e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz?

Nem az a kérdés, hogy most miért van sötét, hanem hogy fel akarsz-e ébredni az álomból, hogy megláthasd a fényt?

Nem az a kérdés, hogy mennyit kell még csalódnod, hanem az, tudsz-e belőlük erőt meríteni? Hasznodra válnak-e abban, hogy végre megtaláld Önmagad?

Nem az a kérdés, milyennek látnak mások, hanem az, megingatják-e a hited saját magadban? Az a kérdés, hagyod-e, hogy mások határozzanak meg?
Hidd el, az önmagához vezető út mindenkinek rögös és kemény. Ha már tudod, hogy minden esemény Téged szolgál, bármilyen nehéz is most Neked, jó úton haladsz. Ha nem engeded, hogy mások mondják meg, ki vagy és mik a feladataid, előbb-utóbb kisüt feletted a nap.
Ha nem hagyod magad megalázni, és kiállsz végre magadért, az életet Te fogod meghatározni, nem a környezeted. Amikor már nem hibást és felelőst keresel, hanem tisztában vagy azzal, hogy egy tudatos teremtő vagy, életed csodává változik. Hogy ez mikor következik be? Ez csupán Tőled függ!

Értsd meg,miért történik!

Gyakran hallhatjuk, hogy véletlenek nincsenek, és minden, ami velünk történik, egy üzenet a sorstól. De mégsem sikerül mindent olyan könnyen megfejteni. Hogyan üzen a sors, és hogyan értsük meg ezeket az üzeneteket? Tudjuk, hogy minden értünk történik, de 

Emelkedj felül az indulatokon!Amikor nehéz helyzetbe kerülünk, általában indulatba jövünk, eluralkodhat rajtunk az idegesség, a harag vagy a szomorúság, olykor a félelem, a pesszimizmus. Ugyanakkor, ha valami nagyon jó dolog történik, szintén euforikus állapotba kerülünk. Ám ezek az érzések az ember "kiváltságai", a Természetben minden más lény egyszerre, együtt mozog, teljes összhangban az égi rendeléssel, és egyetlen fa sem kezd hisztizni, ha ősszel lombját veszti. 

Ezért, ha bármilyen helyzetbe kerülünk (akár rossznak, akár jónak ítéljük meg azt), az első lépés, a miértek értelmezéséhez az, hogy a kezdeti indulatok kiélése után, megpróbálunk felülemelkedni a helyzeten, és kívülről, elfogulatlanul nézni önmagunkra. Így fogjuk könnyebben megérteni a történéseket. 

Minden belülről indulA "spirituális" szó "lelkit", lelkiséget jelent, az "ezotéria" pedig "belsőt". Tehát ahhoz, hogy válaszokat kapjunk bármire is, nem kívül, magunk körül, hanem belül, a lelkünkben kell keresgélnünk, mert a válasz mindig, mindenre ott van. Akát tudatosan, akár öntudatlanul, de magunk teremtjük az életünket. Bármi történik hát, az által önmagunkkal érdemes szembenéznünk, egó és cenzúra nélkül. Ám ez nem azt jelenti, hogy bírálnunk kell magunkat, és elmarasztalni, hanem őszintének lenni. 

Gyakran hallhatjuk, hogy a külvilág tükör és a társaink, főleg a párkapcsolataink, saját magunkat tükrözik vissza. Ez bizony így van. Ha odafigyelünk, és merjük értelmezni a társainktól érkező, közvetett üzeneteket, akkor a kapcsolataink a legnagyobb tanításokat hozzák el életünkbe. Ehhez nagy munka szükséges, hiszen felül kell emelkednünk sérelmeinken, amelyek a külvilágból érkeznek, és meglátni mögötte igaz önvalónkat. A megoldás soha nem abban van, hogy szidjuk a világot, miért olyan, amilyen, és miért bánnak így velünk. Ha felül tudunk emelkedni kicsinyes sérelmeinken, és a "szegény én" szánalmas siránkozásain, akkor ráláthatunk arra, hogy semmi olyan nem történik velünk, amire ne adtunk volna engedélyt. Hogy mások mit tesznek, az nem a mi dolgunk, viszont azt, hogy hogyan reagálunk rá, mi döntjük el. Tehát a sérelmeket nem mások okozzák - mi okozzuk magunknak az által, hogy fogadjuk-e, vagy nem, a kívülről jövő hatásokat. Az élet másik örök törvénye, hogy a tükörben mindig saját magunkat látjuk - tehát azt kapjuk, amik mi magunk is vagyunk, csak meglehet, más szinteken. Csak arra tudunk indulatba jönni, ami belőlünk ered! Ezért bármi érjen bennünket, érdemes azonnal elvenni belőle a rosszindulatot, és megvizsgálni, mi marad? Meglehet, egy nagy igazságra ébredünk rá, önmagunkkal kapcsolatban. Kiderülhet, mennyire uraljuk az életünket, vagy hagyjuk, hogy uraljanak. 

Miért büntet a sors?Az ember, földi életében, szabad akarattal rendelkezik, és irányítás alatt tartja életét, természetesen az égi rendeléssel, az isteni igazságossággal együttműködve. Ez az égi elrendelés jelenti azt is, hogy földi leszületésünk egyik fő küldetése az, hogy teljes életet éljünk, boldogok legyünk. Ám, mivel az ember maga is irányítója, teremtője életének, így gyakran eltérünk az elrendelt iránytól.

Ilyenkor boldogtalanságot, hiányérzetet tapasztalunk, negatívnak ítélünk meg dolgokat, helyzeteket. De figyelem! Van egy könnyen észrevehető vészjelzés az emberben, amit azonnal nyakon csíphetünk, ha figyelmesek vagyunk. Ami jelzi, hogy most már tényleg túl messzire kerültünk égi küldetésünktől, és eljött a változtatás ideje. Ez pedig az az állapot, amikor végső kétségbeesésünkben a sorsot kezdjük hibáztatni azért, amit megélünk! Amikor észreveszed, hogy ilyeneket mondasz: miért büntet engem a sors? mit követtem el előző életemben? miért kapom megint ezt? - akkor biztos lehetsz abban, hogy elveszítetted az irányítást életed felett, és valójában nem a sorson, hanem rajtad múlik az, hogy jobbá varázsold az életed! A megoldás ekkor már ott van benned, csak nem akarod látni. Ez az ideje annak, hogy kezedbe vedd végre a dolgokat! 

Mit lehet tenni?Érdemes ilyenkor egy, vagy több, kívülállóval konzultálni, akitől tanácsot kérhetsz. Olyan barátokkal, emberekkel, akik képesek teljes elfogulatlansággal nézni az életedre, és rá tudnak mutatni arra, mi a jó megoldás a felmerülő problémákra. A másik lehetőség az egyéni út: álmaid, és meditációs utazásaid segítségével is, megkapod a megfelelő üzeneteket ahhoz, hogy a sorsodat átalakítsd. Légy türelmes, mert nem minden esetben kell, hogy üzenetet kapj, ennek is megvan a maga ideje! Érdemes számvetést is készíteni. Egy papírlapra írd le a gondolataidat, hogy mit gondolsz most a helyzetről, mi a megoldás szerinted, mi visz előre, milyen nézeteket vallasz! Aztán gondold végig, és írd le mindennek az ellenkezőjét is! Mi lenne, ha ugyanezeket a dolgokat éppen ellenkezőleg gondolnád? Lehet, hogy így találsz rá a helyes megoldásra. 

Te írod a Sorsod Könyvét!

Gondolj bele, hogyan bánsz a gyermekeiddel (vagy hogyan bánnál, ha lennének)? Nyilván szereted őket, és mindent megadsz nekik, ez téged is boldoggá tesz. Akkor hogyan gondolhatod, hogy a Teremtő nem így érez irántad? Ha megelégszel azzal... * hogy lábtörlőként bánnak veled a munkahelyeden, * hogy kihasználnak és megaláznak, * hogy ver a férjed, * hogy csak szeretőnek tartanak, és nem teljes jogú társnak, * hogy méltatlan körülmények között élsz, ?akkor nem a sors büntet téged, hanem te bünteted önmagadat. Ébredj rá saját isteni énedre, és élj emberhez méltó életet! 

írta: Zentai Anna

Nem tanulod meg könyvből

Soha nem fogod könyvből megtanulni azt, hogy mit jelent elveszíteni valakit, akit nagyon szeretsz. Hogy mit jelent arra vágyni, bárcsak egyetlen percet még vele lehetnél, bárcsak egyetlen szót hallhatnál még tőle, bárcsak ne lenne végleges a búcsúzás. Egyetlen könyv sem tanít meg arra, milyen nehezek és fájdalmasak az első lépések, amiket egyedül kell megtenned az utadat folytatva. Mindezt csak akkor tanulod meg, amikor átéled.

Soha nem fogod könyvből megtanulni azt, hogy egy kapcsolat olyan, mint egy kert: ha nem ápolják, akkor csak idő kérdése, hogy elkezdjen nőni benne a gaz. Hogy két ember együttléte nemcsak a szeretetükön múlik, hanem a mindennapos apró cselekedeteiken és döntéseiken is. Hogy a befektetett munka nem spórolható meg, különben az egész kapcsolat megy a kukába.

Azt sem fogod soha megtanulni egyetlen könyvből sem, hogy a bizalmad milyen drága ajándék, és kik azok, akik valóban megérdemlik azt. Nem tanítanak meg a könyvek felismerni azokat, akik csak érdekből vannak veled, akik csak feltétel nélkül szeretnek, és akik visszaélnek a szereteteddel. Nem tanítanak meg a könyvek arra sem, hogy az erkölcs és a becsület sokaknak alku tárgya. Hogy vannak olyan emberek, akiknek semmi sem szent, és gátlástalanul keresztülgyalogolnak rajtad, ha az érdekük úgy kívánja – és ha hagyod.

Soha nem fogod könyvből megtanulni azt, hogy a másoknak való megfelelési kényszered milyen következményekhez vezet. Hogy azok többsége számára, akiknek tetszeni akarsz, néhány perc alatt érdektelenné tudsz válni. Hogy az emberek nagy részét nem is a Te életed érdekli, hanem bármi, ami a saját életük szánalmas vagy jelentéktelen eseményeiről a figyelmüket eltereli.

Egyetlen könyv sem taníthat meg arra, hogy a bizonytalanság megöli a lelkedet, és hogy még a biztos rossz is jobb, mint a sokáig húzott talán. Csak akkor érted meg ezt, amikor átéled. Ahogy azt is, hogy a nem döntés is döntés, hogy az idő senkire sem vár, és hogy az életedet csak egyszer élheted.

Nem a könyvek fognak arra sem megtanítani, hogy a magány fájdalmas akkor is, ha egyedül vagy, és akkor is, ha egy kapcsolatban éled meg azt. Arra sem, hogy a beletörődés lassan öl, és a langyos húgyban ücsörgés következményei csak akkor csapnak arcon, amikor már fontos lehetőségeket veszítettél el végleg.

Soha nem fogod könyvből megtanulni azt, hogy valójában csak azok számítanak az életedben, akik őszintén szeretnek. Hogy a vér, a származás, az életkor, a bőrszín, a hely és a többi rengeteg körülmény pehelykönnyűvé válik, ha a mérleg másik serpenyőjét az őszinte, tiszta szeretet húzza le.

Soha nem fogod könyvből megtanulni azt, hogy akit gyűlölsz, annak ugyanúgy rabja vagy, mint annak, akit szeretsz. Hogy a szabadságodat csak azért érdemes feladnod, aki visszaadja azt. Hogy csak azokkal foglalkozz, akiket szeretsz, mert a lelki békéd sokkal többet ér, mint az igazságérzeted.

Soha nem fogod azt sem megtanulni a könyvekből, hogy ne higgy el mindent feltétel nélkül, amit bennük olvasol. Hogy ne higgy el mindent feltétel nélkül, amit másoktól – akár általad vagy önmaguk által nagyon okosnak tartott emberektől – hallasz. Hogy ne higgy el mindent feltétel nélkül még abból sem, amit a saját szemeiddel látsz. Hogy mindent úgy fogadj be, hogy elgondolkozol rajta, és nem egy végleges ítéletet hozol róla.

Nem a könyvek tanítanak meg arra sem, hogy hogyan küzdj mindent beleadva, amikor valami igazán fontos számodra. Hogy a tehetségnél és a külső körülményeknél sokkal többet számít a kitartás és a teljes szívvel végzett munka. Hogy a lehetetlen nem létezik, és amit másoktól hallasz, az csak vélemény és statisztika. Hogy mindig lesznek olyanok, akik a saját álmaikról lemondtak, és önigazolásként megpróbálnak Téged is visszahúzni. Hogy képes vagy előre haladni akkor is, amikor senki más nem hisz benned, csak Te magad.

És azt sem érted meg igazán egyetlen könyv elolvasása után sem, hogy a bölcsesség nem az életkortól függ, hanem attól, hogy hogyan használod fel a tapasztalataidat. Hogy a könyvek nagyon hasznosak, de nem megoldást adnak, hanem eszközt és támpontot. Hogy azok az emberek, akik kész megoldásokat akarnak neked eladni (akár pénzért, akár naiv szeretetbe csomagolva) életed problémáira, azok hazudnak – vagy csak neked, vagy önmaguknak is. Hogy a Te életed kihívásaira a megoldásokat csak Te tudod megtalálni, és mások ebben csak segíteni tudnak. Hogy senki más életéért nem felelhetsz, csak a sajátodért – azért viszont mindenképpen felelős vagy.

És tudod, pont ezek a dolgok miatt válik olyan értékessé minden szívás, amiben életed során részed volt.

Ami fájdalmas, az értékes is lehet

Sok dolgot megtanultál könyvekből és más emberektől. Vannak köztük hasznos dolgok, és vannak értéktelenek. A többségükre már nem is emlékszel. Mert amit a szemeid vagy a füleid átadnak az agyadnak, az könnyedén elszállhat, de amit a tapasztalat vés a szívedbe, az örökre megmarad.

Ezért ne bánd, hogy olyan emberekben bíztál, akikben nem kellett volna. Legyél hálás nekik, mert a segítségükkel tanultad meg, hogy ne add oda bárkinek a bizalmadat. Ne bánd azt se, hogy számos fölösleges csatát vívtál meg az életedben, hiszen csak így tanulhattad meg azt, hogy nem kell minden csatát megvívnod. Ne bánd, hogy beengedtél seggfejeket is az életedbe, akik kihasználtak, megaláztak, elvettek tőled emberi vagy anyagi értékeket. Csak így tanulhattad meg értékelni a jó embereket, és felismerni azt, hogy kit zárj ki végleg az életedből, vagy eleve be se engedd oda.

Ne bánd a kudarcaidat és a padlóra kerüléseidet, mert csak így jöhettél rá arra, hogy tényleg képes vagy felállni, bármilyen gyengének is érzed magad. Ne bánd a sötétséget, amiben részed volt, mert csak így tanulhattad meg értékelni a fényt, és keresni azt önmagadban és másokban.

Tudod, miért nem mondom azt, hogy sajnos volt egy stroke-om? Vagy azt, hogy sajnos magamra hagytak olyanok, akiket szerettem? Vagy azt, hogy a céljaim közül sajnos nem sikerült valamit elérnem? Azért mert nem sajnálom. Kicsit sem. Akkor nagyon fájt, de mára már értékes erőforrássá alakítottam a tapasztalataimat. Mert a sajnálat fölösleges, és előbbre biztosan nem juthatunk általa. Mert bármit fel tudunk használni, amit átéltünk – ha úgy döntünk, hogy hasznosítjuk azt.

Mindennek megvan a helye az életedben. A múltad szenvedései által váltál olyan emberré, aki most vagy. Ezek a tapasztalatok segítenek abban, hogy bölcsebbé, erősebbé, többé, jobb emberré válj. Olyan emberré, aki már nem hagyja, hogy bárki bármit megtegyen vele. Olyan emberré, aki ismeri a veszteség fájdalmát, ezért tudja értékelni azt, akije és amije van. Olyan emberré, aki képes küzdeni az álmaiért, és aki a saját életét éli anélkül, hogy hagyná, hogy mások beleszóljanak. Olyan emberré, aki megőrzi azokat, akik őszintén szeretik, a többieket pedig annak kezeli, akik: átutazóknak az életében, akiktől valamit tanulhat, aztán búcsút inthet nekik.

Persze mondhatod, hogy még nem. Még nem vagy ilyen ember. Még nem vagy több. Még csak fáj. Még nem látsz semmit, amit hasznosítani tudnál. Még nem érzed értékesebbnek az életedet. De lehet az. Válhat azzá. A lehetőség a Tiéd. Ez az a lehetőség, amit senki sem vehet el Tőled. A lehetőség, hogy amit egyetlen könyv és egyetlen ember sem taníthat meg számodra, azt az élményeid, érzéseid és fájdalmaid segítségével egy egész életre megtanuld. Hogy a negatív tapasztalataid is értelmet nyerjenek.

Vannak dolgok, amiket soha nem fogsz könyvből megtanulni. Az igazán fontos dolgok mind ilyenek.