Vannak időszakok az életünkben, amikor azt érezzük, összecsaptak a fejünk felett a hullámok, már nem tudjuk irányítani a dolgokat. Bár nem állítom azt, hogy pont ne ez lenne a lényeg: megtanulni hinni sorsunkban.
Ha érzed és tudod, hogy Te vagy sorsod kovácsa, nincs miért aggódnod. Még ha kis időre megpihensz is, tudod, hogy bármelyik pillanatban hozhatsz másik döntést, és alakíthatod életed. Tégy meg bármit, amitől erőre kapsz, kelj fel és folytasd az utad. Nincs olyan cselekedet, melyet ne lehetne kijavítani. Nincs az a helyzet, amiből ne tudnál felállni.
Ha nem érzed és tudod azt, hogy Te formálod sorsod, akkor szintén nincs miért aggódnod. Vannak események, találkozások, amik eleve elrendeltek. Szintén hozzájárulásodat adtad, még odafent a köztes létben. Megtervezted azt, kivel mikor fogsz találkozni, és mire tanítjátok meg egymást.
Hidd el, tudatos ÉNed még pontosan tudta, mi az, amit elbírsz. Tudta, hol vannak a határaid, és mi az a pont, ami belátásra bír majd.
Éppen ezért higgy a sorsodban. Ez az út a Tiéd, senki másé. Te jelölöd ki a határokat, Te döntöd el, mi meddig tartson. Ha túlságosan fáj, épp ideje lépni. Érzelmeink precízen jelzik, mi az amire szükséged van, és mi az, amit szélnek kell eresztened. Miért ragaszkodsz a fájdalomhoz? Engedd el szenvedésed forrását, és újra utadra kerülsz. Minden Rajtad múlik...
Guzsik-Mohácsi Viktória
