Megérzés

Hidd el, megérzéseid mindig elvezetnek oda, ahová menned kell. Születésed előtt kijelöltél önmagad számára egy utat. Megírtad, kivel, mikor és hol fogtok találkozni. Leosztottad a szerepeket, hogy ki mire fog megtanítani. Az egyetlen irányjelző ahhoz, hogy mindig a megfelelő időben és helyen légy, a MEGÉRZÉSED. Lelked pontosan ismeri azt a tervet, amit magadnak készítettél. Ha jobban figyelnél rá, kevesebbszer tévednél el, ritkábbak lennének a kerülőutak. Ha mernél szíved szerint élni, rájönnél, hogy az életed egy csoda. Tudnád, hogy minden megtapasztalásra szükség van, és ha nem hadakozol, hanem együtt működsz a sorssal, mindent csupán egy megoldandó feladatnak tekintesz majd, nem Isten csapásának. Tudod, hogy Te akartad mindezt megtapasztalni, és ha ezt elfogadod, a megoldás is azonnal kínálkozik majd.

Mohácsi Viktória

Bármit választhatsz

Amikor gyermek voltál, kompromisszumot kötöttél; eladtad a lelkedet.
Semmiért. Amit cserébe kaptál érte... az csak hulladék. Vacakokért cserébe
odaadtad a lelkedet. Beleegyeztél, hogy önmagad helyett valaki más legyél. Ez az, ahol rossz vágányra futottál. Anyád azt akarta, hogy valaki légy, apád azt akarta, hogy valaki légy, a társadalom azt akarta, hogy valaki
légy... és te beleegyeztél. És lassanként úgy döntöttél, hogy többé nem
leszel önmagad. És azóta mindig valaki másnak mutatod magad.


Nem tudsz megérni, felnőni, mert "az a valaki más" nem tud felnőni. Az nem egy valódi arc. Álarcot viselsz, és az álarcod sosem nő fel; az élettelen. Az igazi arcod megérhetne, felnőhetne, de az álarc soha. Az álarcod fölött eljár az idő, egyre öregebb lesz, tönkremegy, de te mögötte ugyanolyan éretlen maradsz, mint voltál. Csak akkor fejlődhetsz, ha elfogadod önmagad- ha elhatározod, hogy csak önmagad leszel, senki más.

A rózsabokor beleegyezett, hogy elefánt legyen belőle; az elefánt
beleegyezett, hogy rózsabokor legyen belőle. A sasnak álmatlan éjszakái
vannak és pszichológushoz jár, mert nem érti miért nem ugat elég jól, mint
házőrző kutya; a kutya szanatóriumban van, mert nem tud úgy repülni, mint a sas. Ez történt az emberiséggel. A legnagyobb sorscsapás az, ha
beleegyezel, hogy valaki más légy; így sosem nősz fel.

Sosem leszel érett, ha valaki más életét éled. Csak önmagadként lehetsz
érett, csak úgy nőhetsz fel. Felejtsd el, hogy milyennek kellene lenned,
felejtsd el mások elvárásait. Mit számít, hogy mit mondanak? Hát kik ők? Te
azért vagy itt, hogy önmagad légy, nem pedig azért, hogy mások elvárásainak megfelelj; jóllehet mindenki ezzel próbálkozik.

Próbáld ezt megérteni és szedd össze a bátorságod - vedd saját kezedbe az életedet. Meglátod, az energia hirtelen elindul benned felfelé. Amint
elhatározod, hogy "mostantól önmagam leszek, és ebből nem engedek", csak úgy lüktet majd benned az életenergia.

Ha ez nem történik meg, akkor félni fogsz az öregkortól, mert előbb-utóbb
rájössz, hogy csak elpocsékoltad az idődet, ahelyett, hogy éltél volna...
és már jön az öregkor, amikor már nem tudsz élni. Nem tudod elkerülni a
szembesülést a ténnyel, hogy már vár rád a halál, s te napról-napra
közeledsz feléje, és még mindig nem éltél. A gyötrelem elkerülhetetlen.

Osho

Vajon miért jár Neked ennyi szenvedés?

Vajon miért olyan egyértelmű, hogy magadat okolod, bármi történik körülötted? Még akkor is bűntudat gyötör, ha édesanyádat vagy a barátnődet szomorúnak látod. Kötelességednek érzed, hogy vele együtt búslakodj. Olyannyira együttérző vagy, hogy lelkiismeretfurdalásod támad, ha boldog vagy, de környezetedben boldogtalan valaki. 

Ha kritizálnak, bírálnak, támadnak, azt gondolod, rászolgáltál. Nem tudsz és nem is akarsz kiállni magadért. 

Úgy tűnik, mindenki más fontosabb Nálad. Elsődleges az, hogy a körülőtted élőket kiszolgáld és boldognak lásd. De vajon hol vagy Te? Tudod egyáltalán, mire vágysz? 

Tudom, azt szeretnéd, hogy megbecsüljenek… hogy szeressenek… hogy elfogadjanak… Várod, hogy majd valaki megmondja, megmutatja, hogyan légy boldog. 

Mélyen belül fáj, ha elutasítanak… hogy folyton kihasználnak. De az igazság az, hogy Te adod oda magad… 

Szeretnéd, hogy kedveljenek, de Te nem szereted magad. Haragszol az arcra, aki a tükörből tekint vissza Rád. Mert annyira elesett… 

Várod, hogy jön majd valaki, aki megtanít szeretni, aki pont így fogad el… Holott Te nem fogadod el magad. Folyton elégedetlen vagy. 

Szerinted mindig van Nálad jobb, szebb, okosabb, talpraesettebb… aki inkább megérdemli a boldogságot, mint Te! 

Ha kritizálod a tested, ne csodáld, hogy megbetegszik. Ha folyton csak adsz, de szerinted nem érdemled meg, hogy kapj, sőt be sem fogadod, ne csodálkozz, ha kihasználnak. 

Arra kérlek, ne légy oly elégedetlen magaddal. Ne ostorozd, ne bántsd tovább lényed. Miért akarnál más lenni? Miért akarnál valaki más lenni? 

Hidd el, Te így vagy tökéletes. Így vagy szerethető. Mindannyian egyedül érkezünk a világba, és egyedül is távozunk. Amit hoztál, azt viszed magaddal. Senki sem értékesebb vagy értéktelenebb Nálad. Hogy hogyan alakul az életed, az attól függ, hogyan alakítod. Senki másért nem felelsz, mint önmagadért. 

Nincs a földön olyan ember, aki jobban megérdemelné a szereteted, mint Te magad. Senki nem előbbrevaló Nálad. 

Egyedi vagy és különleges. Amit Te nyújtasz ennek a világnak, arra senki más nem képes. Szükség van Rád. 

Becsüld hát az életed! Tedd azt, ami boldoggá teszi léted! A legjobbat érdemled mindenből! 

Amint elég fontos leszel önmagad Számára, ezt sugározza vissza Rád a többi ember is. Ahogy elkezded önmagad szeretni, boldogság költözik életed minden területére. Ez pedig Isten ajándéka Feléd!