Sokan tapasztalják ,hogy eddig viszonylag harmonikusnak tűnő emberi kapcsolatai egyik napról a másikra véget érnek.
Ha felvállalod a fejlődést, a változást, társad pedig egyhelyben toporog, áthidalhatatlan szakadék tátong majd köztetek. Észreveszed, hogy nincs mondanivalótok egymás számára. Vagy egész egyszerűen elkezd zavarni Benneteket, hogy nincs közös témátok. Te már nem mész bele játszmákba, hazugságokba, felszínes traccspartikba. Egyre kiegyensúlyozottabb vagy, és nem hagyod, hogy kizökkentsenek ebből az állapotból. Elkezd zavarni, ha valaki úgy gondolkodik, mint ahogyan Te tetted, mielőtt rájöttél a szükségszerű változásra.
Észereveszed, hogy a másik embert szinte zavarja a békéd, kiegyensúlyozottságod, a boldogságod. Hiszen ő még a felszínes, játszmákkal telt világában él. Ott, ahonnan Te jöttél. Haragszik Rád, amiért már nem vagy panasz-társ, nem tud már megfélemlíteni, kizökkenteni az egyensúlyból.
S rájössz, a múlt visszahúzó erejének búcsút kell intened. Amiről tudod, hogy nem szolgálja a fejlődésed, ideje elengedni.
Tudod, hogy mindez Érted történik. Semmi szükséged arra, hogy visszahúzzanak, befolyásoljanak, félelemben tartsanak. Ezek az emberek azt szeretnék, ha ott tartanál, ahol ők. Gyengének érzik magukat, áldozatszerepbe bújnak. Azt akarják, hogy Te is áldozat légy. Utálják, ha tükröt mutatsz és feltárod, hogy az élet nem szerencsétlen események láncolata, hanem a döntéseid következménye. Irritálja őket az őszinteséged, az álarc nélküliséged, és az, hogy önmagad mersz lenni ebben a hazug világban.
Te ettől nem szereted őt kevésbé, megáldod az útját, de szeretettel a szívedben búcsút intesz neki. Egy darabig most biztosan nem kíséri utadat. Te elfogadod, hiszen tudod, hogy ez az ő útja, Neked ezt nem kell megértened. Ha dolgotok van egymással, újra találkoztok majd...
Guzsik-Mohácsi Viktória
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése