Nem tanulod meg könyvből

Soha nem fogod könyvből megtanulni azt, hogy mit jelent elveszíteni valakit, akit nagyon szeretsz. Hogy mit jelent arra vágyni, bárcsak egyetlen percet még vele lehetnél, bárcsak egyetlen szót hallhatnál még tőle, bárcsak ne lenne végleges a búcsúzás. Egyetlen könyv sem tanít meg arra, milyen nehezek és fájdalmasak az első lépések, amiket egyedül kell megtenned az utadat folytatva. Mindezt csak akkor tanulod meg, amikor átéled.

Soha nem fogod könyvből megtanulni azt, hogy egy kapcsolat olyan, mint egy kert: ha nem ápolják, akkor csak idő kérdése, hogy elkezdjen nőni benne a gaz. Hogy két ember együttléte nemcsak a szeretetükön múlik, hanem a mindennapos apró cselekedeteiken és döntéseiken is. Hogy a befektetett munka nem spórolható meg, különben az egész kapcsolat megy a kukába.

Azt sem fogod soha megtanulni egyetlen könyvből sem, hogy a bizalmad milyen drága ajándék, és kik azok, akik valóban megérdemlik azt. Nem tanítanak meg a könyvek felismerni azokat, akik csak érdekből vannak veled, akik csak feltétel nélkül szeretnek, és akik visszaélnek a szereteteddel. Nem tanítanak meg a könyvek arra sem, hogy az erkölcs és a becsület sokaknak alku tárgya. Hogy vannak olyan emberek, akiknek semmi sem szent, és gátlástalanul keresztülgyalogolnak rajtad, ha az érdekük úgy kívánja – és ha hagyod.

Soha nem fogod könyvből megtanulni azt, hogy a másoknak való megfelelési kényszered milyen következményekhez vezet. Hogy azok többsége számára, akiknek tetszeni akarsz, néhány perc alatt érdektelenné tudsz válni. Hogy az emberek nagy részét nem is a Te életed érdekli, hanem bármi, ami a saját életük szánalmas vagy jelentéktelen eseményeiről a figyelmüket eltereli.

Egyetlen könyv sem taníthat meg arra, hogy a bizonytalanság megöli a lelkedet, és hogy még a biztos rossz is jobb, mint a sokáig húzott talán. Csak akkor érted meg ezt, amikor átéled. Ahogy azt is, hogy a nem döntés is döntés, hogy az idő senkire sem vár, és hogy az életedet csak egyszer élheted.

Nem a könyvek fognak arra sem megtanítani, hogy a magány fájdalmas akkor is, ha egyedül vagy, és akkor is, ha egy kapcsolatban éled meg azt. Arra sem, hogy a beletörődés lassan öl, és a langyos húgyban ücsörgés következményei csak akkor csapnak arcon, amikor már fontos lehetőségeket veszítettél el végleg.

Soha nem fogod könyvből megtanulni azt, hogy valójában csak azok számítanak az életedben, akik őszintén szeretnek. Hogy a vér, a származás, az életkor, a bőrszín, a hely és a többi rengeteg körülmény pehelykönnyűvé válik, ha a mérleg másik serpenyőjét az őszinte, tiszta szeretet húzza le.

Soha nem fogod könyvből megtanulni azt, hogy akit gyűlölsz, annak ugyanúgy rabja vagy, mint annak, akit szeretsz. Hogy a szabadságodat csak azért érdemes feladnod, aki visszaadja azt. Hogy csak azokkal foglalkozz, akiket szeretsz, mert a lelki békéd sokkal többet ér, mint az igazságérzeted.

Soha nem fogod azt sem megtanulni a könyvekből, hogy ne higgy el mindent feltétel nélkül, amit bennük olvasol. Hogy ne higgy el mindent feltétel nélkül, amit másoktól – akár általad vagy önmaguk által nagyon okosnak tartott emberektől – hallasz. Hogy ne higgy el mindent feltétel nélkül még abból sem, amit a saját szemeiddel látsz. Hogy mindent úgy fogadj be, hogy elgondolkozol rajta, és nem egy végleges ítéletet hozol róla.

Nem a könyvek tanítanak meg arra sem, hogy hogyan küzdj mindent beleadva, amikor valami igazán fontos számodra. Hogy a tehetségnél és a külső körülményeknél sokkal többet számít a kitartás és a teljes szívvel végzett munka. Hogy a lehetetlen nem létezik, és amit másoktól hallasz, az csak vélemény és statisztika. Hogy mindig lesznek olyanok, akik a saját álmaikról lemondtak, és önigazolásként megpróbálnak Téged is visszahúzni. Hogy képes vagy előre haladni akkor is, amikor senki más nem hisz benned, csak Te magad.

És azt sem érted meg igazán egyetlen könyv elolvasása után sem, hogy a bölcsesség nem az életkortól függ, hanem attól, hogy hogyan használod fel a tapasztalataidat. Hogy a könyvek nagyon hasznosak, de nem megoldást adnak, hanem eszközt és támpontot. Hogy azok az emberek, akik kész megoldásokat akarnak neked eladni (akár pénzért, akár naiv szeretetbe csomagolva) életed problémáira, azok hazudnak – vagy csak neked, vagy önmaguknak is. Hogy a Te életed kihívásaira a megoldásokat csak Te tudod megtalálni, és mások ebben csak segíteni tudnak. Hogy senki más életéért nem felelhetsz, csak a sajátodért – azért viszont mindenképpen felelős vagy.

És tudod, pont ezek a dolgok miatt válik olyan értékessé minden szívás, amiben életed során részed volt.

Ami fájdalmas, az értékes is lehet

Sok dolgot megtanultál könyvekből és más emberektől. Vannak köztük hasznos dolgok, és vannak értéktelenek. A többségükre már nem is emlékszel. Mert amit a szemeid vagy a füleid átadnak az agyadnak, az könnyedén elszállhat, de amit a tapasztalat vés a szívedbe, az örökre megmarad.

Ezért ne bánd, hogy olyan emberekben bíztál, akikben nem kellett volna. Legyél hálás nekik, mert a segítségükkel tanultad meg, hogy ne add oda bárkinek a bizalmadat. Ne bánd azt se, hogy számos fölösleges csatát vívtál meg az életedben, hiszen csak így tanulhattad meg azt, hogy nem kell minden csatát megvívnod. Ne bánd, hogy beengedtél seggfejeket is az életedbe, akik kihasználtak, megaláztak, elvettek tőled emberi vagy anyagi értékeket. Csak így tanulhattad meg értékelni a jó embereket, és felismerni azt, hogy kit zárj ki végleg az életedből, vagy eleve be se engedd oda.

Ne bánd a kudarcaidat és a padlóra kerüléseidet, mert csak így jöhettél rá arra, hogy tényleg képes vagy felállni, bármilyen gyengének is érzed magad. Ne bánd a sötétséget, amiben részed volt, mert csak így tanulhattad meg értékelni a fényt, és keresni azt önmagadban és másokban.

Tudod, miért nem mondom azt, hogy sajnos volt egy stroke-om? Vagy azt, hogy sajnos magamra hagytak olyanok, akiket szerettem? Vagy azt, hogy a céljaim közül sajnos nem sikerült valamit elérnem? Azért mert nem sajnálom. Kicsit sem. Akkor nagyon fájt, de mára már értékes erőforrássá alakítottam a tapasztalataimat. Mert a sajnálat fölösleges, és előbbre biztosan nem juthatunk általa. Mert bármit fel tudunk használni, amit átéltünk – ha úgy döntünk, hogy hasznosítjuk azt.

Mindennek megvan a helye az életedben. A múltad szenvedései által váltál olyan emberré, aki most vagy. Ezek a tapasztalatok segítenek abban, hogy bölcsebbé, erősebbé, többé, jobb emberré válj. Olyan emberré, aki már nem hagyja, hogy bárki bármit megtegyen vele. Olyan emberré, aki ismeri a veszteség fájdalmát, ezért tudja értékelni azt, akije és amije van. Olyan emberré, aki képes küzdeni az álmaiért, és aki a saját életét éli anélkül, hogy hagyná, hogy mások beleszóljanak. Olyan emberré, aki megőrzi azokat, akik őszintén szeretik, a többieket pedig annak kezeli, akik: átutazóknak az életében, akiktől valamit tanulhat, aztán búcsút inthet nekik.

Persze mondhatod, hogy még nem. Még nem vagy ilyen ember. Még nem vagy több. Még csak fáj. Még nem látsz semmit, amit hasznosítani tudnál. Még nem érzed értékesebbnek az életedet. De lehet az. Válhat azzá. A lehetőség a Tiéd. Ez az a lehetőség, amit senki sem vehet el Tőled. A lehetőség, hogy amit egyetlen könyv és egyetlen ember sem taníthat meg számodra, azt az élményeid, érzéseid és fájdalmaid segítségével egy egész életre megtanuld. Hogy a negatív tapasztalataid is értelmet nyerjenek.

Vannak dolgok, amiket soha nem fogsz könyvből megtanulni. Az igazán fontos dolgok mind ilyenek.