Ha azt hiszed...

 

Ha azt hiszed, hogy az életedet Rajtad kívül álló dolgok irányítják, mindig rettegni fogsz és boldogtalan leszel. 

Ha azt hiszed, nem érdemled meg a szerelmet és a bőséget, nem is fog Rád találni. 

Ha azt hiszed, Neked folyton csak adni kell, és befogadni nem tudsz, egyre kevesebbnek érzed majd magad.

Ha azt hiszed, mindig mindenkit magad elé kell helyezned, egyre keservesebb lesz az életed, és elfáradsz. 

Ha azt hiszed, az élet csak abból áll, amit két szemeddel látsz, mindig manipulálni és irányítani fognak mások.

Ha azt hiszed, hogy felesleges vagy a világban, akkor tudd, hogy Nélküled sokkal szegényebb lenne a lét. Szükség van Rád. 

Ha azt hiszed, nem vagy elég jó, akkor tudd, van, akinek Te vagy a tökéletes. Ha megszereted magad, megengeded másnak is, hogy szeressen. 

Ha azt hiszed, hogy nem érdemled meg a jót, akkor tudd, hogy mindenki követ el hibákat. Ez a fejlődésünk alapja. Ugyanakkor a legfontosabb az, hogy megbocsáss magadnak! Ami elmúlt, az nincs többé. Megérdemelsz bármit, amire vágysz. 

Ha azt hiszed, hogy Rád már sosem talál a nagy szerelem, akkor tudd, hogy ez nem így van. Isten odateszi eléd, de csak akkor vagy képes ezt felismerni és megélni, ha nyitva van a szíved. 

Ha azt hiszed, hogy magányra születtél, akkor tudd, hogy ez egy átmeneti állapot. Lehetőséget adtál magadnak a gyors fejlődésre.

Tudd, hogy ha nem cselekszel, akkor nem fejlődsz eleget. Tudd, hogy az irányt Neked kell megadni az Univerzumnak. Szabad akaratoddal bármit felülírhatsz, bármit megváltoztathatsz, ha megtanultad a leckét. Ez pedig csakis attól függ, mennyi időt szánsz Önmagadra... De tudd, egy csoda vagy, és csodálatossá csak Te teheted életed.

Guzsik-Mohácsi Viktória

Állj meg!

 ÁLLJ MEG!!!

Engedd el azokat az embereket, akik még nem állnak készen arra, hogy szeressenek!
Ez a legnehezebb dolog, amit életedben meg kell tenned, és ez lesz a legfontosabb is: ne add tovább a szereteted azoknak, akik nem hajlandóak szeretni téged.

Hagyd abba a nehéz beszélgetéseket olyan emberekkel, akik nem akarnak megváltozni.
Ne bukkanj fel többé olyan emberekért, akik közömbösek a jelenléted iránt!

Ne szeresd azokat az embereket, akik nem állnak készen arra, hogy szeressenek téged.
Tudom, hogy az ösztönöd az, hogy mindent megteszsz, hogy elnyerd a körülötted lévők jó áldását, de az impulzus is az, ami ellopja az idődet, energiádat és mentális, testi és lelki egészségedet...

Amikor elkezded magad megnyilvánulni az életedben, teljesen, örömmel, érdeklődéssel és elkötelezettséggel, nem mindenki áll készen arra, hogy megtaláljon a tiszta őszinteség ezen a helyén... Ez nem jelenti azt, hogy meg kell változtatnod azt, aki vagy.
Ez azt jelenti, hogy abba kell hagynod azokat az embereket, akik nem hajlandóak szeretni téged. Ha kizárnak, finoman sértegetnek, elfelejtenek vagy könnyen figyelmen kívül hagynak azok, akiknek az idődet ajánlod, nem teszel magadnak szívességet azzal, hogy továbbra is felajánlod nekik az energiádat és az életedet.

Az igazság az, hogy te nem vagy mindenki...
És hogy nem mindenki neked való...
Ettől lesz olyan különleges ez a világ, amikor megtalálod azt a pár embert, akivel hiteles barátság, szerelem vagy kapcsolatod van...

Tudni fogod, hogy ez milyen értékes...
Mert megtapasztaltad azt, ami nincs...
De minél több időt töltesz azzal, hogy megpróbálsz szeretni valakit, aki nem tudja megtenni... Minél több időt vesztegetsz azzal, hogy megfosztod magad ettől a kapcsolattól...

Több milliárd ember van ezen a bolygón, és közülük sokan a maga szintjén, rezgésükkel, onnan, ahol vannak...

De...
Minél kisebb vagy, annál inkább részt veszel azoknak az embereknek a magánéletében, akik párnának használnak téged, egy második terv opció, terapeuta és az érzelmi gyógyulásuk stratégiája...
Több idő, amikor távol maradsz attól a közösségtől, amire vágysz.
Talán, ha abbahagyod a megjelenést, kevésbé leszel kíváncsi...
Talán ha abbahagyod a próbálkozást, megszűnik a kapcsolat...
Lehet, hogy ha abbahagyod az sms-eket a telefonod, napokig és hetekig sötét marad
Lehet, hogy ha nem szeretsz valakit, akkor megszűnik a köztetek lévő szeretet...
Ez nem jelenti azt, hogy tönkretettél egy kapcsolatot!
Ez azt jelenti, hogy az egyetlen dolog, ami fenntartotta ezt a kapcsolatot, az az energia, amit csak Te és Te béreltél fel, hogy fenntartsák

Ez nem szerelem.
Ez a ragaszkodás.
Esélyt akar adni annak, aki nem akarja!

A legértékesebb és legfontosabb dolog, ami az életedben van, az az energiád.
Nem csak a te időd van, mivel korlátozott...
Ez a te energiád!
Amit minden nap adsz, az az, ami egyre jobban jön létre az életedben.
Az, aminek idődet és energiádat adod, meghatározza a létezésed.

Amikor erre rájössz, akkor kezded megérteni, miért vagy olyan türelmetlen, amikor olyan emberekkel töltöd az időd, akik nem állnak jól hozzád, és olyan tevékenységekben, helyzetekben, helyzetekben, amelyek nem állnak jól hozzád.

Kezdesz rájönni, hogy a legfontosabb dolog, amit megtehetsz az életedért, önmagadért és mindenkiért, akit ismersz, az az energiád mindennél erősebb védelme.

Tedd biztonságos menedékessé az életed, amelyben csak az emberek '' kompatibilisek '' legyenek veled.

Nem vagy felelős az emberek megmentéséért.
Nem vagy felelős azért, hogy meggyőzd őket, hogy meg kell menteni őket.

Nem az a dolgod, hogy emberekért létezz és nekik add az életed, apránként, pillanatról pillanatra!

Mert ha rosszul érzed magad, ha kötelességnek érzed magad, ha kötelességednek érzed magad, akkor ragaszkodásodhoz, attól félve, hogy nem adják vissza azokat a szívességeket, amelyeket biztosítottál...

Az egyetlen tényed, hogy rájössz, hogy te vagy a sorsod szeretettje, és elfogadod azt a szeretetet, amit szerinted megérdemelsz.

Döntsd el, hogy megérdemled az igazi barátságot, az igaz elkötelezettséget és a teljes szeretetet egészséges és virágzó emberekkel.

Akkor várj... csak egy kicsit...
És nézd meg, hogy mennyi minden kezd megváltozni...

Anthony Hopkins

#jogo2020

Rend a szülőkkel való kapcsolatban

 

Sokan úgy vélik, hogy a problémáink a szüleinktől erednek. Ha ugyanis ők jobbak lettek volna, akkor nekünk is jobb lenne. Különös egy elképzelés ez, hiszen minden fejlődés akadályokon és hibákon keresztül bontakozik ki igazán. A javunkra válnak a szüleink hibái és mindaz, amit gyermekkorunkban talán csak nagy nehézségek árán voltunk képesek elviselni. Ezek a terhek adnak lehetőséget a fejlődésre, hogy erőt merítsünk a valódi életre" – írja Bert Hellinger.

 A szülő és a gyermek kapcsolata nem egyenrangú kapcsolat. Az életadás a szülőt Naggyá, a gyermeket Kicsivé teszi. Saját szüleink vagyunk: belőlük vagyunk és egy kicsit több. El kell őket fogadni szüleinknek, meg kell adni nekik a tiszteletet. Önmagát nem fogadja el az, aki őket nem fogadja el. Tisztelni egyszerűen azért kell őket, mert az Életet – az ő lehetőségeik szerint – megadták. A tisztelet nem függhet attól, hogyan viselkedtek velünk, nem függhet tehetségüktől, erkölcsi magatartásuktól, semmitől. Nem kell, hogy nekünk megfelelően legyenek tiszteletreméltóak. Nem ítélhetjük meg őket. Az ő tiszteletük az Élet tisztelete ezen keresztül pedig a saját magunk, a saját életünk tisztelete. Ennek a tiszteletnek része a bennünk lévő női és férfi részünk elfogadása, mint a szabad sorsválasztás egyik fontos lépése. Ajándékként kellene elfogadni tőlük az Életet. Mert ezzel a legnagyobbat adták nekünk. És ajándékként kellene elfogadni azt a szabadságot, hogy túl szabad nőnünk az őseink életét meghatározó kereteken, tovább fejlődhetünk. Aki a szüleivel való kötődést tagadja, még jobban kötésben marad. „Szociális szüleink” a kiegészítők, a vér szerintiek (pontosabban fogalmazva az energetikaiak) a forrás, az alapanyag. Minden gyerek szereti a szüleit és lelkében hű marad hozzájuk. A szülő feladata adni, a gyereknek elfogadni kell. A szülőnek feltételek nélkül kell ezt tennie, a gyereknek is el kell fogadnia minden esetben, amit kap. A probléma ezek megszegéséből szokott adódni.

A deviáns viselkedéssel a gyerek azt fejezi ki, ami megoldatlan vagy nincs rendben a családban. Az egész család számára jelentősége van ennek. Hellinger álláspontja: elismerni azt, ami van. Ez egyben a megoldás, vagy oldódást jelent. A gyerekek hűek szüleikhez, ezért vállalják a hasonló sorsot és boldogtalanságot. Nem mernek teljesebb, boldogabb életet élni, mert azzal elárulják a szüleiket. A szülőség az egyik sík, ezt el kell ismerni, a viselkedés egy egészen másik sík, ezt nem kell elismerni.

A gyerekek sokszor átveszik a szüleik terheit, ezáltal elfelejtenek kicsik lenni. Ezeket a terheket vissza lehet adni. Senki nem cipelheti más terhét, nem vállalhatja fel a sorsát. Mindenki a saját sorsáért felelős. Azzal nem tud segíteni a másikon, ha átvállalja a terhét. Az állításban sokszor tapasztalható, hogy annyira féltjük a szüleinket, hogy nem akarjuk visszaadni a hozzájuk tartozó terheket még felnőttként sem. Félünk, hogy nem tudnak vele megbirkózni. Ez legtöbbször nem így van. De ha mégis, az akkor sem a mi felelősségünk.

A cipőmet kölcsön adom.....

Soha nem kaptam az életben semmit ingyen......

Megdolgoztam azért hogy legyen hol laknom,ennivalóm,ruhám!

Felálltam mikor millió darabra tört a szívem-lelkem,mikor megaláztak,elárultak,bántottak,kihasználtak és eltapostak!

Túléltem a halálos kórt,visszajöttem a halál kapujából,ahonnan nem sokan....

Kétkezi munkával kerestem és keresem a kenyérre valót,nem hozza a postás....

Van akinek az élet mindent tálcán kínál,hát nekem nem!Nekem dolgoznom kell ha enni akarok,csekket befizetni,élni.....

Nekem nem küld senki jóakaró 5 forintot sem,igaz nem is kérek...

Már nem!Volt idő mikor tartozásaim voltak,de az örökségem arra ment el hogy ezeket letisztáztam,visszafizettem....

De nekem még nem állt végrehajtó az ajtó előtt,és míg élek és dolgozni tudok,nem is fog!

57 éves leszek,míg lehet dolgozom,azt hogy megérem-e a nyugdíjat a jövő titka....

Sokszor elfáradok,agyilag is mégis azt mondom jó élni!

Van gyermekem,vannak tündéri unokáim,boldog is lehetnék......

Nem vagyok,mert ez a világ hazug,irigy..... sajnálják azt amit két kezi munkával,segítség nélkül összeraktam....

De azért azt kérném,hogy aki mindezt sajnálja és irigyli csinálja utánam....

Kölcsönadom a cipőmet,de az úttal együtt amit bejártam benne!!!!

Úgyhogy hajrá,lehet jelentkezni!!!

 

 

Lelkitársak

7 tény a lelki társakról, amit biztos, hogy nem tudtál idáig!



Mindenkinek van lelki társa, de mostanában mintha kicsit félreértelmeznénk azt a fogalmat, hogy „lelki társ”. Sok téveszme kering ezzel kapcsolatban: a lelki társ nem ikerláng, nem ikerlélek, hanem egy olyan személy, aki óriási hatással van a földi fejlődésünkre.

Olykor barát, de olykor akár egy kedves képében is megjelenhet az életünkben, ám jelenlétük mindig valamilyen fontos dologra akar megtanítani bennünket. Ők azok, akik végigvezetnek az előttünk álló úton és segítenek, támogatnak.

Hogy egy kicsit jobban megértsük milyen fontos dologról is van szó, nézzünk néhány random tényt a lelki társakkal kapcsolatban, amelyekről eddig még biztos nem hallottál.


1. Mindenkinek van lelki társa

Függetlenül attól, hogy már rátaláltál, avagy sem létezik egy olyan ember, akinek az a küldetése, hogy rajtad segítsen. Nem csak a fentebb említett formában bukkanhatunk rájuk, hiszen lehetnek akár családtagok, tanárok, tanító, barátok stb. is.


2. A lelki társad fejlődésre kényszerít

Közted és a lelki társad között olyan kapcsolat van, amelynek energiái a folyamatos fejlődésre sarkallnak. Ha valaki gátol az előrehaladásban, az nem lelki társ, ezért ne ragaszkodj túlzottan ezekhez az emberekhez.


3. Úgy érzed, mintha olvasnál az adott személy gondolataiban

Amikor végre egymásra találtok, olyan, mintha egy már 1000 éve ismernétek egymást. A legkisebb rezdülésekből is tudjátok, hogy a másik mire gondol, és félszavakból is megértitek egymást.


4. A lelki társ nem feltétlenül egy romantikus kapcsolaton belül jelentkezhet

Sokan szokták mondani, hogy a szerelmük személyében mintha rátaláltak volna a lelki társukra, de ennek nem minden esetben kell így lennie. Lehet az egy barát, egy kedves ismerős, a lényeg, hogy fejlődésre késztessen.


5. A lelki társad feléleszti benned az intuíciót

Ha rátalálsz, olyan érzés kerít hatalmába, amely kiélezi az érzékeidet. Sokkal nyitottabbá válsz a körülötted lévő rezgésekre és fogékonyabb leszel az intuitív energiákra.


6. A lelki társsal való kapcsolat tele lehet kihívásokkal

Egyetlen emberi kapcsolat sem zökkenőmentes, főleg az olyan típusú nem, ahol tanulási folyamatokról van szó. A lelki társak esetében pont erről van szó: azért vannak az életünkben, hogy jobbakká váljunk.


7. A lelki társi kapcsolat nem feltétlen szól egy egész életre

Megtörténhet, hogy periodikusan vissza-visszatérnek a mindennapjainkba, de az is lehet, hogy egyetlen nagyon fontos életleckét tanítanak meg és rögtön tovább is állnak. Sajnos ezt előre megtudni nem lehet.

Filantropikum.com

A karma lényege: a lelkek közötti adósság

A karmának, vagyis az ok-okozat törvényének lényege az, hogy minden gondolat és érzés, ami Benned megfogant, és minden szó meg tett, következményt von maga után. Amit okozol, egyszer majd visszatér Hozzád. Minden, amit valaha elvetettél, azt le kell aratnod. 

A karmikus kapcsolatok lényege: a lelkek közti adósság, ami még nem került kiegyenlítésre.

Bántásokból eredő negatív érzelmeket, meg nem bocsátásokat, bűntudatot, félelmet, fájdalmakat tárol a lélek információs lenyomatként. Cipeli életről életre magával mindaddig, míg ki nem egyenlítődik két ember között a karma, vagyis nem történik meg a feltétel nélküli elfogadás. Amikor nem hordozza már a lelkében a múlt sérelmeit… Amikor képes tiszta szívből megbocsátani. 

A lezáratlan, megoldatlan kapcsolatokkal életről-életre újra találkozunk. Mindig kapunk egy újabb esélyt, hogy kiegyenlítsük a karmát. Ezt senki más nem teheti meg helyettünk, mivel ezeket a kötelékeket mi hoztuk létre. 

Ezért fontos, hogy ne hagyjunk elvarratlan szálakat magunk mögött. Ne hordozzuk hátunkon ezeket a terheket, mert egy idő után összerogyunk a súlya alatt. Beszéljük meg, tisztázzuk le a véget érő kapcsolatokat, és nagyon fontos, hogy bocsássunk meg. Fogadjuk el, bármi is történt, és tudtosítsuk, hogy ebben a történetben én is részt vettem, minden a hozzájárulásommal történt. Rendkívül fontos, hogy vállaljuk a felelősség ránk eső részét. 

Amíg magadban hordozod a sebeket, addig újra meg újra megteremted a régi fájdalmaidat.

Tehát nem mindegy, hogyan élsz, és mit cselekszel másokkal!

Ez a múltra, a jelenre és a jövőre is vonatkozik.

Az egymással karmikus kapcsolatban álló emberek  nemcsak a számlájukat tudják egymással kiegyenlíteni, hanem ezzel lehetőséget is adnak egymásnak a gyors szellemi növekedésre.

Karmikus kapcsolatok nem csupán szerelmi társak lehetnek, hanem természetesen egyéb más minőségben is sokszor megjelennek. 

A szülő-gyermek kapcsolatban általában nehéz karmát cipelünk. Az igazi barátaink legtöbbször segítő szerepben jelennek meg életünkben. De lehetnek karmikus feladataink testvéreinkkel, rokonainkkal, akár munkatársainkkal is. 

Feladatunk csupán annyi, hogy figyeljük meg, egy-egy találkozás milyen érzéseket ébreszt bennünk. Ebből fogjuk tudni, kellemes vagy kellemetlen élményeket tartogat számunkra a kapcsolat. 

De ne feledjük, bármi is az élmény, legyünk hálásak, hiszen lehetőséget kapunk karmikus társaink által a fejlődésre, a múlt meggyógyítására. 

Guzsik-Mohácsi Viktória 

Amikor magadra veszed a megmentő szerepét

Tudom, Veled is történt már, hogy találkoztál valakivel, és lelke szinte ordított a segítségért. Egyből felébredt Benned az ösztön: meg kell őt mentened… 

Szinte Neked fájt a szenvedése, önsorsrontó gondolatai és cselekedetei. Néha Rajtad uralkodott el a félelem, amiért láttad darabjaira hullani életét. 

Úgy érezted, nincs benne erő a folytatáshoz. Nincs meg a szándék az újrakezdéshez. Beletörődött sorsába, belesüllyedt lelke mocsarába. 

Eleinte érezted magadban az erőt, és biztos voltál abban, hogy a szeretet ereje segít majd felállni neki. Néha láttad megcsillani a reményt szavaiban, cselekedeteiben. De hamar visszarántották a csúf hétköznapok, a rút szokások. 

Telt-múlt az idő, s azt vetted észre, lassan Téged is felemészt a szenvedése. Már nemTe húzod felfelé, hanem Ő húz visszafelé Téged. Neked is fogytán az erőd, magad elé meredve, összeroskadva ülsz minden este, és azt kérdezed magadban: - Vajon mit rontottam el? Mit csináltam rosszul? 

Hidd el, Te nem hibáztál. De tudni kell kijelölni saját határaidat. Hogy hol van az a pont, amikor egy kapcsolat már nem épít, hanem rombol. Nincs olyan ember, akit meg lehetne menteni, ha benne nem született meg az elhatározás, hogy kimásszon a gödörből… Ha nincs készen arra, hogy befogadja a jót. Amíg az önbüntetések működtetik, és nem a szeretet… addig nem tudja elfogadni a jót. 

Te pedig a végtelenségig elfáradsz. Azt hiszed, hogy hálátlan, és előbb-utóbb harag, düh gyűlik a szívedbe. 

Pedig hidd el, nem erről van szó. Olyan erősen működik benne a múlt félelme, fájdalma, hogy jelenleg képtelen a szeretet befogadására. Képtelen megengedni magának a könnyebbséget. Nem látja a fától az erdőt. 

Fel kell dolgoznia a múltat. Ez leginkább egy gyász-időszakhoz hasonlít. Ennek is megvan a maga ideje. Nem lehet siettetni, nem lehet kizsarolni. 

Hidd el, a szenvedő ember nem megváltást vár Tőled. Nem azt akarja, hogy megold az életét. Fáj neki, ha elégedetlen vagy vele. Rossz érzés hallania, hogy másképpen kellene csinálni. Ő csak egyet akar: hogy elfogadják és pont így szeressék őt. A lelki támasz nem az, ha meg akarod változtatni, mert Te tudod, mi lenne neki a jó. 

Sosem tudhatod, mit vállalt, s hol vannak a tanulási feladatai. Ő viszont pontosan tudja. Gondolj csak bele. Ha bármilyen lelki konfliktussal küzdesz, Te sem arra vágysz, hogy kioktassanak. Neked sem esik jól, ha más “jobban tudja”, mit kellene tenned. Arra vágysz, hogy elfogadjanak akkor is, ha szenvedés él a szívedben. Ez a természetes. Mások nem tudhatják, miért van szükséged a szenvedésre. Nem tudhatják, mennyit fejlődsz általuk. 

Így sokszor a legnagyobb segítség a szenvedések közepette, ha elengeded a másik ember kezét. Bármennyire fáj is, nem tudod megmenteni önmagától… A legtöbbet akkor adod neki, ha hiszel benne, hogy képes megjárni az útját, hogy önmaga fel tud jönni a pokolból is. Ha azt érzi, hogy hisznek benne, az ő szívében is felébred a remény. De ha folyton azon dolgozol, hogy kihozd a sötétből, azt sugárzod felé, hogy ő képtelen rá. Nem hiszel benne. Ez elveszi tőle a reményt. 

Mondd el neki, hogy szereted és tiszteled annyira, hogy meghagyod a szabad akaratát. A döntés az övé. Elfogadod, ha a poklot választja, de ehhez nem segédkezel. Ha a fény mellett dönt, és kéri a segítségedet, ott leszel. Ez a legtöbb, amit tehetsz. 

És gondolkozz el kérlek: valóban neki van szüksége a segítségre, vagy Neked az érzésre, hogy segítettél? 

Lehet, hogy kell Neked az érzés, hogy “igen, én jó vagyok”, mert egyébként nem vagy békében lényeddel. Kevésnek érzed magad, ezét folyton tenned kell. 

Ne feledd, az ember legnagyobb kincse a szabadság. “Élni és élni hagyni”. Neked az egyetlen feladatod az, hogy minden nappal jobbá válj, mint tegnapi önmagad. Az, hogy a másik ember mit kezd az életével, az ő karmája. A Tied pedig az, ahogyan minderre reagálsz… 

Guzsik-Mohácsi Viktória