Nem lehet elkerülni

 

Nem lehet elkerülni, amit a Sors megtörténtté akar tenni. Hiába félsz, hiába találsz mindenféle kifogást, a "Rendező" úgy fogja alakítani az életedet, hogy ott legyél, ahol lenned kell, találkozz azzal, akivel találkoznod kell. Pontosan akkor, amikor itt van az ideje. Egy nappal sem korábban, vagy későbben. Gondolkozz nyugodtan, hogyan kerüld ki az eseményeket. Nem fog menni. Persze lehet, hogy nem tudatosan teszed ezt, egyszerűen a tudatalattid nem akar szembenézni számos dologgal, fájdalommal. Nem fogsz szeretni érte, tudom, de a rossz hírem az, hogy szembe kell nézned vele. Esetleg elromlik az autód, mikor éppen sietsz valahová. Vagy lekésed a vonatot, amivel utazni szeretnél. Megbetegszel egy fontos találkozó előtt. Leöntöd magad kávéval, mert később kell odaérned valahová. Ezernyi apró jelet küldhet az Univerzum. És lehet, hogy először nem érted majd, mérges leszel, dühöngeni fogsz. Aztán egyszer csak rádöbbensz: minden pillanat meg volt tervezve. Mint egy színdarabban. A történet mindig ugyanaz, esetleg néha egy kicsit lehet improvizálni.

Apró csodák történnek. Nap mint nap. Este majd ülj le egy percre, és gondold át a történteket. Mert jelentősége van minden pillanatnak.

Mégis legtöbben életünk egy részét félelemben, aggódásban töltjük. Félünk a holnaptól, a munkanélküliségtől, a magánytól, félünk attól, hogy szeretteinket baj éri. Vannak, akik a boldogságtól félnek. Mert már megszokták a boldogtalanságot. Ha olyasmi történik, ami számukra jó lehet, rögtön menekülésbe kezdenek. Mert nem csak a rossz dolgoktól, a jó dolgoktól is lehet félni. Sőt, néha azoktól csak igazán.

Mielőtt ismét elrohannál, amikor a Sors a kezét nyújtja Neked, állj meg egy pillanatra. Néha érdemes megállni, és körül nézni. Néha a sors mindent megtesz, hogy segítsen neked. De csak akkor, ha hajlandó vagy észrevenni. Vagy ha észre is veszed: azt mondod, majd holnap megteszem, majd holnap elmegyek valahová, majd holnap felhívok valakit.

Mindig a holnapra vársz, ami nem biztos, hogy eljön. És te elszaladtál a jelen pillanata mellett, elmentél sok szépség és sok emberi kapcsolat mellett a nem létező holnapért. Miért gondolkodsz arról oly sokat, amiről fogalmad sincs? Honnan tudod, hogy milyen leszel te holnap? Ugyanazok lesznek e az érzéseid, a vágyaid, ugyanaz fog-e eltölteni örömmel vagy szomorúsággal?

Megfigyelted már? Mindig azt odázzuk el, amitől félünk, ami ma sem sikerül, amihez kevés az önbizalmunk, amiben magunk sem hiszünk. Azt mondod: majd holnap. Aztán eljött a holnap, ma lett belőle, s te ugyanott állsz, ugyanolyan tétován, ugyanazokkal a dolgokkal bíbelődve, s lassan kicsúszik a kezedből az élet. Ha nem ma kezdesz el pontos lenni, holnap sem leszel az. Ha ma nem kezded el a megbocsátást önmagadnak, holnap sem fogod. Ha ma nem jársz nyitott szemmel, holnap sem fogsz. Ha ma nem mondod ki azokat a szavakat, melyeket érzéseid szerint ki kellene mondani, holnap sem fogod. Ha ma nem mersz ölelni tiszta szívvel, holnap sem fogsz. S így van ez mindennel. Amit ma elodázol, azzal holnap ugyanazt teszed.

Ezért, ha boldog szeretnél lenni, kövesd a Lelkedet. Még akkor is, ha a következő lépés jeges félelemmel tölt el. A legtöbb ember nem követi a lelkét, mert az életből csak azokat a dolgokat látja meg, amelyek a felszínen történnek. Az igazán fontos dolgok lenn, a lélek mélyén vannak. Ha le tudsz ereszkedni ide a mélybe, meg fogod látni a saját valóságodat.

Azt kívánom

Azt kívánom Neked, hogy bármilyen fájdalmas is most az élet, mindig tudj Önmagad lenni. Szeresd azt a csodát, aki a tükörből tekint vissza Rád! Egyedi vagy és utánozhatatlan, ritka kincs.

Azt kívánom Neked, merj kilépni minden egészségtelen helyzetből, mely lelkedet mérgezi. Hogy tudj kiállni önmagadért, a hitedért, az igazságodért. Tudj továbbmenni akkor is, ha nagyon fáj. Akkor is, ha ezer sebből vérzel. Hiszen az élet nem arról szól, hogy elviseld, hanem arról, hogy megteremtsd és élvezd!

Azt kívánom Neked, hogy merj szeretni, és szeretetet befogadni. Nyisd meg a szíved annak, aki feltétel nélkül szeret. Akkor is, ha már sokat csalódtál. Akkor is, ha sokszor bántottál, és bűntudat gyötör. Ne büntesd magad! MINDENKI megérdemli a boldogságot akkor is, ha sokszor hibázott!

Azt kívánom Neked, hogy minden helyzetben tudj őszinte lenni. Aki ezt nem értékeli, és azt szeretné, hogy része légy az Ő hazug történetének, hagyd elmenni. Az életet akkor fogod teljes valójában látni, amikor Te is önmagad vagy. Te úgy vagy szerethető, ahogy vagy. Senki kedvéért ne játssz színházat, ne akarj megfelelni. Aki szeret, elfogad. Aki szeret, nem csupán a testedet szereti. Lelkednek pedig egyetlen természete van: az eredetiség.

Azt kívánom Neked, hogy tudj türelmes lenni és hinni a gondviselésben. Tudj hinni abban, hogy amikor bölcsebb ÉNed kijelölte Számodra életed útvonalát, pontos és precíz tervet készített. Neked a feladatod csupán az, hogy észrevedd a benne rejlő lehetőségeket.

Azt kívánom Neked, hogy tudj kettesben lenni Önmagaddal, szeretni minden sejted, és tudd, hogy hiányoznál a világból, ha nem lennél benne...

Mohácsi Viktória

 

Elengedni az aggódást

 

Észrevetted, hogy az emberek folyton aggódnak olyan dolgok miatt, amik nagy valószínűséggel meg sem történnek soha? Az idei év arra késztetett mindannyiunkat, hogy értékeljünk... Értékeljük át eddigi életünket... 

Tudatosítsuk magunkban, hogy a jólét nem csupán az anyagiak birtoklását jelenti. Gazdag, aki egészséges, akinek van családja, aki szerelmes, akinek van szabadsága, és így tovább. 

 A sötét erő érzi a vesztét. Sok mindennek pusztulnia kell még az új épüléséhez. Szerintem ebben a rendszerben senki nem akar létezni a jövőben. Itt az idő, hogy az emberek kiálljanak magukért, őszinték és igazak legyenek. Hogy ne féljenek és ki merjék nyilvánítani igényeiket. 

Írd össze kérlek, a te életed jelenleg mitől gazdag! Bővelkedsz az időben? Szép lakásban élsz? Minden nap van időd meditálni? Vannak gyermekeid, szüleid, akiket szerethetsz? Terem finom barack a kertedben? 

Amíg nem veszed észre, milyen jómódban élsz, addig képtelenség még többet teremteni a jelenleginél. Légy hálás azért, ami körbevesz! 

Ez az időszak egy nagyon fontos dologra akar megtanítani! 

Gondolkozz el kérlek, hogy amiket másoknak adsz, annak megfelelő értékű energiát kapsz-e visszafelé. Ebből le tudod mérni, mennyire tiszteled és becsülöd magad, illetve a munkádat. Az ellenérték lehet pénz, öröm, vagy segítség. Ha az áramlás csak egyirányú, akkor megborul az egyensúly, és egyre szélsőségesebb helyzetekben találod magad. Azt fogod érezni, tőled mindenki csak elvenni akar. Ennek pedig más oka nincs, mint észrevenni és másképpen kezelni a hasonló helyzeteket. 

Ezt azért tartom fontosnak leírni, mert ha megértések születnek benned, akkor képes leszel elengedni az aggódást, hiszen tudni fogod, hogy minden a hozzáállásodon múlik. 

Ha az utóbbi időszakban központi kérdés nálad is a jólét, akkor arra kérlek, írj össze tíz okot, hogy miért érdemled meg azt, hogy bőségben élj! Ne feledd! Ami téged körbevesz, az közvetlen összefüggésben van a meggyőződéseddel.

Állj a tükör elé, nézz a saját szemedbe, és meggyőződéssel mondd ki a következőket: 

-Elengedem a folytonos aggódást, hogy nem kapom meg, amire vágyom.

-Elengedem az összes szegénységi fogadalmat, amit előző életeimben tettem.

-Elengedem a bűntudatot, amit a gazdagsággal kapcsolatban érzek.

-Elengedem a kényszerképzetet, miszerint a gazdagok rossz emberek. 

-Elengedem a szüleim elvárásait, amik megakadályoznak a bőség befogadásában.

-Elengedem a bosszúságokat, a szomorúságot, és nem a hiányra fókuszálok. 

Nyugodtan egészítsd ki a listát saját gondolataiddal, hiedelmeiddel, majd zárd le: “LEGYEN ÍGY MOST”!

Határozd el magadban, hogy mostantól elengeded az aggódást, mely a legtöbb nem kívánt esemény bevonzója. Higgy abban, hogy mindenre van megoldás, és a megfelelő hozzáállás lehetővé teszi, hogy észre is vedd! És ne felejts el töltekezni! Sok sikert kívánok hozzá!

Guzsik-Mohácsi Viktória

Akiket szeretsz

Vannak olyan emberek, akiket egyszerűen szeretsz. Nem szerelemmel, nem rajongással, hanem feltétlen elfogadással. Mindegy, milyen minőségben vannak jelen az életedben, de társaságukban azt érzed, hazataláltál. Megnyílsz, és valóban meg mered mutatni magad. Felszabadulsz és önfeledt vagy. Leveted minden álarcod, hiszen tudod, hogy elfogadnak. Tudod, hogy pontosan így szeretnek. 

Bármit teszel, akárhányszor hibázol, ők nem büntetnek, nem bírálnak, elfogadják döntéseid. Néha azt érzed, jobban ismernek, mint Te saját magad. 

Lelkeitek összekapcsolódtak már nagyon régen. Ha tudatod nem is emlékszik, sejtjeidbe kódolva van minden együtt eltöltött élet, minden érzés, mit egymásnak adtatok. Talán tisztában vagy azzal, hogy ez egy ősrégi kapcsolat. 

Ha vannak olyan időszakok, mikor elválaszt Benneteket az élet, akkor sincs végső búcsú. Tudod, hogy amikor itt az ideje, újra találkoztok. Biztos vagy abban, hogy ez egy olyan kapcsolódás, mely sosem fog elszakadni. 

Adj hálát minden nap ezekért az emberekért, mert ők segítenek abban, hogy újra önmagad légy. Ők segítenek emlékezni igaz természetedre. Mindőjük egy valódi kincs, és a találkozásotok után mindketten ragyogtok! 

Guzsik-Mohácsi Viktória 

Szélszava

 

Tél volt. Az asszony csak kóborolt az erdőben… próbálván maga mögött hagyni a fájdalmát. Egy idő óta már havazott, de ez nem érdekelte, nem féltette a nyomokat. Nem akart hazatalálni. Nem volt hová hazatérnie. A férfire gondolt, akinek az otthont teremtette és aki már soha többé nem hajtja álomra mellette a fejét.

Megint átjárta a szívét ez a mély fájdalom. Potyogtak a könnyei… Magának sem akarta beismerni, hogy meghalni indult. Egyszerűbbnek tűnt csak elveszni az erdőben…

Feltámadt a szél és rázni kezdte a fákat. Csörrentek az ágak. Időnként egy-egy kupac hó is alázuhant. Ahogy felnézett egy pillanatra, észrevett egy szempárt. Egy farkas szemét. De mire jobban megnézhette volna, az állat tovatűnt. Néhány perccel később azonban megjelent hozzá kicsit közelebb. Aztán megjelent még egy.

– Egy falka… – suttogta szinte magának Szélszava és tudta, mit jelent a természet törvénye. De nem volt benne semmi félelem. Követte a farkasokat. Aztán felhangzott az első üvöltés és vagy egy tucat válaszolt rá. Egy tisztásra ért. Ott álltak, szinte körben. Nem mozdultak. Megállt egy pillanatra és aztán hirtelen megérzett valamit. Egyfajta mély szenvedést. Más fájdalom volt ez, mint az övé… Ez itt a test fájdalma volt, nem a léleké. Fogalma sem volt, hogy mi viszi közelebb, de elindult a farkasok gyűrűje felé és aztán meglátta: Ott feküdt egy hatalmas, gyönyörű állat és a jobb melső lábával egy medvecsapdában. A farkasok utat nyitottak neki. Mellé térdelt. Mély volt a seb, sok vért vesztett és napok óta szenvedhetett. A zár a csapdán akadt, látszott, hogy más sokan próbálták nyitni azt, foggal, karommal. Ahhoz, hogy érdemben tehessen valamit először keresett egy vastagabb ágat, aztán lassan a kése pengéjével elkezdte szétfeszíteni. Tudta, hogy az állat nem érti, de azért beszélt hozzá. A leglágyabb hangján, amivel egy gyermekhez szólna…

– A Létezés Ura azt akarja, hogy élj! Családot adott neked, akik szeretnek! Mindaz a fájdalom, amit rád mér, erősebbé tesz. Mindaz a kín, amit megélsz, az életre tanít. Falkád van, néped van. Most szétfeszítem a vasat és te választhatod az életed. – Azt remélte, hogy a farkas legalább érzi, hogy mikor kell megemelnie a lábát, ő ugyanis már nem tudott érte nyúlni, mindkét kezére szüksége volt, hogy nyitva tartsa a csapdát.

A farkas azonban nem moccant.

– Élj hát! Mozdulj! – kiáltott rá. – Nem kapsz több lehetőséget, becsüld meg azt, amid van! Mozdulj! – kiáltotta újra, mert a vas lassan elnyírta a fadarabot, amit beékelt.

– Farkas! – kiáltott rá megint. – Mozdulj! Értük! – és a szemével körbe intett.

A tekintetük találkozott. Az állat lassan három lábra állt és elkezdte leemelni a vasfogakról a mancsát. Alig vette ki, összecsattant a csapda. Szélszava pedig lerogyott és zokogott. Megértette, hogy mindaz, ami történik, tanítás. Ahogy a farkas is része a falkának, úgy része ő is a törzsnek és önzés az, ha csak magát választva meghal. Mert akkor mindazt, amit tapasztalt, megértett a világból veszni hagyja. Amíg él, hírdetője annak az igaz érzésnek, milyen volt szerelemben tapasztalni a létet, hogy milyen egy férfit szeretni, milyen érzés követni őt.

Egy halk nyöszörgés rezzentette fel… Az állat még mindig előtte feküdt. Gyorsan letépett egy csíkot a szoknyájából és óvatosan bekötötte a lábát, két fadarabbal sínt adva neki. Ahogy hozzá ért, érezte, hogy teljesen kihűlt a mancs. Elkezdte hát lehelni. Aztán felsejlett benne, hogy ez kevés és ha valamelyik harcost találná itt a törzsből, hogy mit tenne még meg. Meglazította magán a prémeket és a farkas mellé feküdt, betakarva őt.

– Most vagy túléled az éjszakát vagy együtt halunk meg – suttogta neki és annak bundájára hajtotta a fejét.

Aztán újra hullani kezdett a hó.

Szélszava napkeltével ébredt, vékony rétegben borította a hó, de nem fázott, mert körbe körülötte, a testéhez bújva s melegítve azt, farkasok feküdtek, s örömmel vette észre, hogy az, amelyiket átöleli: lélegzett.

– Terve van veled a Létnek – súgta a fülébe. – Teljesítsd be!

A net bugyraiból....