Vannak olyan emberek, akiket egyszerűen szeretsz. Nem szerelemmel, nem rajongással, hanem feltétlen elfogadással. Mindegy, milyen minőségben vannak jelen az életedben, de társaságukban azt érzed, hazataláltál. Megnyílsz, és valóban meg mered mutatni magad. Felszabadulsz és önfeledt vagy. Leveted minden álarcod, hiszen tudod, hogy elfogadnak. Tudod, hogy pontosan így szeretnek.
Bármit teszel, akárhányszor hibázol, ők nem büntetnek, nem bírálnak, elfogadják döntéseid. Néha azt érzed, jobban ismernek, mint Te saját magad.
Lelkeitek összekapcsolódtak már nagyon régen. Ha tudatod nem is emlékszik, sejtjeidbe kódolva van minden együtt eltöltött élet, minden érzés, mit egymásnak adtatok. Talán tisztában vagy azzal, hogy ez egy ősrégi kapcsolat.
Ha vannak olyan időszakok, mikor elválaszt Benneteket az élet, akkor sincs végső búcsú. Tudod, hogy amikor itt az ideje, újra találkoztok. Biztos vagy abban, hogy ez egy olyan kapcsolódás, mely sosem fog elszakadni.
Adj hálát minden nap ezekért az emberekért, mert ők segítenek abban, hogy újra önmagad légy. Ők segítenek emlékezni igaz természetedre. Mindőjük egy valódi kincs, és a találkozásotok után mindketten ragyogtok!
Guzsik-Mohácsi Viktória
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése