Az emberek általában erősen ragaszkodnak a múlthoz. Vagy azért, mert akkor, ott valakivel boldogok voltak, vagy a neheztelések, bűntudat és fájdalmak miatt. Kötődnek, szinte kapaszkodnak az emlékekbe. Rengeteg olyan értékes energiát emészt fel a ragaszkodás, amit fordíthatnának céljaik megvalósítására a jelenben. A másik véglet, amikor folyton a jövő miatt aggódnak.
Azért (is) szalad oly gyorsan az idő, mert elfelejtették, hogyan kell a jelenben élni. Ha megfigyelsz egy kisgyermeket, megéli élete minden pillanatát. Fél óra játékkal eltöltött időről utána órákat mesél. Mert ott volt. Jelen volt. Nem aggódott, nem rágódott semmin.
A felnőtt embernek pedig úgy eltelnek évek az életéből, hogy nem tud vele elszámolni. Nem emlékszik, mert nem élte meg, nem volt ott lélekben.
Állj meg egy kicsit, és érezz rá, mi az az érzelem, ami a múlthoz láncol. Át kell újra érezned ahhoz, hogy el tudd engedni. Másodszor pedig fogadd el, hogy ez már elmúlt, és bármi történt, nem tudsz változtatni rajta. A sorsodat Te írtad, ez kellett a fejlődésedhez.
Magadat se okold, ha úgy érzed, rossz fát tettél a tűzre, az ugyanúgy kellett a másik ember fejlődéséhez. A fontos, hogy tanulj belőle és ne kövesd el újra.
Ne bánj semmit, légy hálás érte, hogy megtörtént és elmúlt. A legborzalmasabb időszakokban is tanultál, fejlődtél. Köszönd meg a leckéket, tanításokat.
Fogadd el a múltat harag, fájdalmak, vádaskodás és bűntudat nélkül. Légy hálás azoknak is, akik bántottak, akik megmutatták a határaidat, hiszen ezekből építkeztél és váltál azzá az emberré, aki ma vagy.
Nem irányíthatod a múltat, nem alakíthatod már, de kigyógyulhatsz belőle, ha elfogadod.
Ma megköszönöm és hálás vagyok múltam minden egyes megtapasztalásáért. Köszönöm az embereknek, amit nekem tanítottak. Nem hibáztatok senkit, így feloldozom magam és őket is a bűntudat alól. Kedves Jelen! ITT vagyok!
Mohácsi Viktória
Eljöttem, leültem itt kicsit..... mennyivel másabb, nyugodtabb ez a hely, mint a Világ!
VálaszTörlésKöszönöm a Sorsnak, hogy egy útra terelt minket!