Tartozás...

A kisfiú kiment a konyhába, ahol édesanyja épp vacsorát főzött
és átnyújtott neki egy teleírt papírlapot.
Az anya megtörölte a kezét a kötényében, kezébe vette a papírt, és a következőket olvasta:

Fűnyírás 500 forint
A szobám kitakarítása ezen a héten 100 forint
Bevásárlás anya helyett 500 forint
Vigyázás az öcsémre, amíg anya bevásárolt 200 forint
Szemétkihordás 100 forint
Jeles félévi bizonyítvány 500 forint
Szemétszedés és gereblyézés a kertben 200 forint
Összes tartozás: 2100 forint

Az anya lenézett gyermekére, aki várakozásteljesen állt elötte, egy
kicsit kutatott emlékezetében, majd tollat ragadott, megfordította a papírlapot,
és ezt írta a hátoldalára:

Kilenc hónapig méhemben hordoztalak - ingyen.
Éjszakákon át virrasztottam melletted, ápoltalak, imádkoztam érted, - ingyen.
Melletted álltam a megpróbáltatások idején és nem egyszer megrikattál - ingyen.
Mindent egybevetve, ingyen és bérmentve szeretlek.
Álmatlanul hánykolódtam, szorongtam, hogy mi vár még rád - ingyen.
Játékokat, ennivalót, ruhát kapsz, sőt még az orrodat is megtörlöm - ingyen.
Ha mindezt összeadjuk, a szeretetem teljes költsége: 0 forint

Amikor a fiú elolvasta amit az anyja írt, hatalmas könnycsepp gördült le az arcán,
egyenesen az anyja szemébe nézett, és így szólt:
- Nagyon szeretlek anyukám!

Aztán fogta a tollat, és jókora betűkkel számlájára írta: "Fizetve"

Küldetés

KÜLDETÉS

Az angyal este érkezett. Fontos küldetése volt : másnap délig egy tiszta embert kellett találnia, különben a város, és a benne lakók felett a Sátán veszi át a hatalmat. Így szólt az Úrral kötött egyezség.

Az angyal először egy öregember testét öltötte magára, és úgy járta a város utcáit. Négyszer rabolták ki egyetlen óra leforgása alatt, utoljára le is ütötték, és alaposan összeverték. Ekkor úgy döntött, hogy anyagtalanul folytatja tovább a kutatást.

Átlebegett a város felett. Látta, ahogy egy piszkos sikátorban néhány dollárért elvágják egy férfi nyakát, látta ,ahogy a parkban három suhanc megerőszakol egy fiatal lányt, látta, ahogy a pályaudvaron a koldusok összeverekednek egy-egy melegebb zugért.

Benézett a lakásokba is. Részeges apák, gyermekeiket verő anyák, veszekedő szeretők. Betörők, rablók, gyilkosok. Erőszak.

Másnap az iskolákat járta végig. Mindenhol ugyanaz a kép fogadta : a nagyobbak megverték a kisebbeket, az erősek a gyengéket. Az órákon nem figyeltek, megdobálták a tanárokat. Néhány teremben rend és fegyelem uralkodott ugyan, de az angyal látta a félelmet a gyerekek szívében.

Újra alakot öltött. Gondterhelten rótta az utcákat, tereket. Rohamosan fogyott az idő : már csak alig egy órája maradt.

Ekkor figyelt fel a párra. Egy padon ültek, a lány a fiú ölében, egymást átkarolva. Hallgattak csak, miközben mélyen egymás szemébe néztek. Az angyal látta tekintetüket, és mindent értett.

Lassan felálltak. Hosszú, szenvedélyes csók, aztán elváltak egymástól. Az angyal a fiú után eredt. Az egy közeli sörözőbe ment, ahol már várták a barátai.

- Na, hogy ment ? - kérdezték.

- Simán. - válaszolta a fiú - Ostoba liba, mindent bevesz.

Az angyal elkomorodott. Visszarohant a térre. Még látta, ahogy a lány épp egy csillogó-villogó luxusautóba száll be, melynek vezetőjével, egy középkorú, őszes hajú férfival egyből vad csókolózásba kezd.

Ebben a pillanatban megkondultak a tér melletti kis templom harangjai. Az angyal felpillantott az órára : dél volt ...

- ... hát így történt, Uram. - fejezte be beszámolóját az angyal, majd a Sátán felé fordult - Így hát te nyertél. Tiéd a város, és benne az emberek mind.

- Nem . - válaszolta a Sátán - Te lent jártál köztük, mindent láttál, és mégsem érted ? Ők már az enyémek rég ...... 

A bajt hozó angyal

Esős kora reggel.

A piros lámpánál fülsértő csikorgással megáll egy rozsdás öreg Ford.

Harmincas évei közepén járó férfi munkába tart. Zord arckifejezéssel.

Mögötte egy angyal ül és hevesen jegyzetel valamit egy sárga jegyzettömbe.

A férfi teljesen elmerült gondolataiban...

"Milyen sz...ros reggel... Már 10 perc késésben vagyok, a főnök ordítani fog velem a többiek előtt, mint mindig. Tudom, hogy utál enegem."

Az angyal felpillant egy másodpercre, majd leírja a listát:

- sz...ros reggel

- főnöke utálja

- ordítani fog mindenki előtt

" Miért van mindig ilyen förtelmes forgalom? Képtelenség időben beérni a munkába... Nem mintha akarnék. Értelmetlen, végeláthatatlan munka. És a fizetésem vicc..."

Az angyal nézelődik és tovább ír:

- borzalmas forgalom

- értelmetlen, végeláthatatlan munka

- vicc a fizetés

"Nem is csoda, ha egyedülálló vagyok. Hogy tudnék randevúzni, mikor a számlák kifizetése után alig marad pénzem? Minden lány az arcomba nevetne, ha elmondanám hol dolgozok..."

Az angyal csodálkozva csóválja fejét, de leírja:

- egyedülálló

- nem marad pénze

- kinevetik a lányok

A következő forgalmi lámpánál egy angyal száll ki az autóból. A sárga jegyzettömb lezárva. Az elején fényes kék betűkkel ráírva:

 "KÍVÁNSÁGLISTA"

Te mit kívántál ma? 

-Arina-

Késő bánat

Tavasz volt. A cseresznyefa virágos ága bekukucskált Margitka ablakán. De hiába füttyögtek a rigók, hiába szeretett volna fogócskázni Kormos, a hűséges puli: a vidám játszópajtás bent feküdt a szobában, és birkózott a fojtogató lázzal.
Margitka édesanyja egész nap az ágy szélén ült, és váltogatta a hideg borogatásokat. A kis beteg állapota azonban nem javult. Már nem egy, hanem kettő, sőt három doktor bácsi is állt mellette. Végül úgy határoztak, hogy Margitkát be kell szállítani a kórházba.
Anyuka a legkedvesebb játékokat válogatta össze.
- Mit tegyek még a csomagba, Kicsikém?
- A nagy babát -- suttogta a kislány.
A nagy babát, mely beszélni és aludni is tudott, Enikő kapta karácsonykor. Soha nem adta húga kezébe.
- Ez az enyém! Ott a magadé! Te még kicsi vagy!
Anyuka hiába kérlelte Enikőt, hogy szerezze meg ezt az örömet Margitkának, hiába magyarázta, hogy álljon ott mellette, vigyázzon a játékára -- a kislány nem engedett.
- Én kaptam keresztanyitól.
Ezért a szép hajas babáért könyörgött ma is Margitka.
Anyuka sóhajtva állt föl a bőrönd mellől.
 - Kislányom, Margitka kórházba megy. Azonnal jön a mentőautó. A nagy babádat kéri. Talán ez az utolsó kívánsága.
Enikő csinos arca eltorzult. Szívére szorította a babát.
- Igen, neki mindig az enyém kell!
Anyukának nem volt ideje válaszolni. A mentőautó szirénája felbúgott a ház előtt. Egykettőre hordágyra fektették Margitkát, és már vitte is a fehér kocsi. Enikő az ablaknál állt, és még mindig a babáját szorongatta. Látta, hogy, a kicsi felmutatott hozzá lesoványodott kezével. A félelem végigsuhant a lelkén. Hátha Margitka nem jön vissza többé. Vagy csak anyukáék aggodalmaskodnak annyira?
Mégis: valahogyan nem volt kedve tovább játszani a babával. Betette a szekrény aljába. Legalább anyukának sem jut az eszébe, hogy minduntalan szemrehányást tegyen érte!
Anyuka azonban nem szólt semmit. Sem most, sem később, csak egyre szomorúbban járt a lakásban. Apuka arcáról is eltűnt a mosoly, Enikő hiába hozta haza a legjobb osztályzatokat.
Egy nap anyuka is, apuka is feketébe öltözött. Enikő dús, sötétszőke hajába fekete szalagot fontak. Margitka meghalt. Nem kéri többé a nagy, alvó babát, nem hangzik vidám kacagása az udvar felől. Elment a család kis napsugara örökre.
Enikő hangosan zokogott a temetésen. Ó, most odaadta volna a nagy babát szívesen, de már nem kellett senkinek.

Ettől a naptól kezdve gyakran láttak a temetőben egy gondosan öltöztetett, vállig érő hajú kislányt. Karjában gyönyörű babát tartott, és mindig egy kicsi, de friss sírhantot keresett fel. S ha valaki jobban megfigyelte volna a gyermeket, azt is észrevehette volna, hogy addig, amíg a virágokat rendezgeti, a nagy alvó babát odafekteti a fejfa tövébe.

Az angyal neve:Anya

Egy napon a gyermek így szólt Istenhez: - Azt beszélik, holnap leküldesz a Földre. De hogyan fogok ott élni, hiszen olyan kicsi és védtelen vagyok?
Isten azt válaszolta:
- A sok angyal közül kiválasztottam egyet neked. Várni fog téged és vigyáz majd rád.
- De - mondta a gyermek - itt a Mennyországban nem csinálok semmi mást, csak énekelek és mosolygok. Erre van szükségem, hogy boldog lehessek.
Isten így szólt:
- Az angyalod mindennap fog énekelni neked, és érezni fogod az angyalod szeretetét, és boldog leszel.
- És - mondta a gyermek - hogyan fogom megérteni az embereket, ha nem értem a nyelvüket?
- Könnyű - mondta az Isten. - Az angyalod meg fogja tanítani neked a legszebb és legédesebb szavakat, amiket valaha is hallani fogsz és az angyalod türelemmel , gondossággal meg fog tanítani beszélni is.
A gyermek felnézett Istenre és így szólt:
- És mit fogok tenni, ha veled akarok beszélgetni?
Isten rámosolygott a gyermekre és azt mondta:
- Az angyalod össze fogja tenni a kezeidet és megtanít imádkozni.
A gyermek azt mondta:
- Úgy hallottam a földön rossz emberek vannak. Ki fog engem megvédeni?
Az Isten megölelte a gyermeket és azt mondta:
- Az angyalod óvni fog téged akkor is, ha ez az élete kockáztatásával jár!
A gyermek szomorúan nézett és így szólt:
- De mindig szomorú leszek, mert nem láthatlak téged!
Isten megölelte a gyermeket.
- Az angyalod mindig beszélni fog neked rólam, és meg fogja mutatni, hogy hogyan juthatsz vissza hozzám. Habár én mindig melletted leszek.
Ekkor nagy békesség volt a Mennyben, de már hallani lehetett a földi hangokat.
A gyermek sietve megkérdezte:
- Istenem, ha most mennem kell, kérlek áruld el nekem az angyalom nevét!
Isten így válaszolt:
- Az angyalod neve nem fontos... Egyszerűen csak így fogod hívni: Anya.