Halottak napjára

Schrenk Éva

Halottak napi visszaemlékezés

Halottak napján most visszaemlékezünk,
sírokra a temetőben mécseseket teszünk,
szomorúan hangzik fel a gyászoló ének,
sírok köré gyűlünk mi: fiatalok, vének.

Halottak napján menny és föld összeér,
s imára kulcsolódik minden dolgos tenyér.
Ki nem hisz Istenben, most nehéz annak lelke,
a hiányt, a fájdalmat egyedül kell viselje.

Halottak napján csendben lépünk, némán,
szívünk fájdalmasan dobog, szinte bénán.
Egymásra nézve megértjük most egymást;
egyszer te is idekerülsz, embertársam, meglásd.

Jónás Tiborné (Mery Goo)

Emlékezés halottak napján

Az emlékezés
gyertyalángja
pislogja be a szürke
félhomályos házat,
Előtted egy kedves
arc mosolyog
mint régen,
mikor egykor láttad.

Szívedben őrzöd
kedves lényét,
szavai melegségét.
Érzed, hogy itt ül
veled, s fogja kezed,
Mint egykor, mikor
még érinthetett.

Kola Krisztina

Emlékezés

Emlékezni bármikor lehet,
de megemlékezni nehéz.
Szívünk megtelik fájdalommal,
ahogy a múltba visszanéz...

Nem készülhetünk fel arra,
hogy elveszítjük azt,
Ki a legfontosabb számunkra,
szeret s erőt ad.

Igen, fáj visszanézni
elmúlt közös napjaink,
fáj meggyújtani a gyertyát...
mert már nem vagy(tok) itt.

S nekünk így kell folytatnunk
minden kitűzött célunk,
hogy akivel megosztanánk -
már sosem láthatjuk.

A csalódás mindennapos,
sajnos el kell fogadnunk,
de Rátok, ha nem is látunk,
örökké emlékezni fogunk.

Pajor Zsolt

Csendes emlékezés

Álljunk meg egy percre, 
S hajtsunk fejet azoknak, 
Kiket, mély gödrök rejtenek, 
És fagyos hantok takarnak. 
Gyúljon láng mécsesben, 
Szeretetünk éltesse csendben, 
Gyűljön értük könnyünk, 
Rájuk gondolva szemünkben. 
Ne felejtsük őket el soha, 
Emlékezzünk rájuk e napon, 
Ezzel őrizve őket szívünkben, 
Hisz nekik ott helyük vagyon. 
Menjünk hát ma ki hozzájuk, 
Végső csendes nyughelyükre, 
Kegyelettel adózva súgjuk el, 
Drágáim, nyugodjatok békében.

Ágota László

Emlékezés szeretteinkre

Csillagok gyúlnak a messzeségben. 
Hűvösre fordult az éj, rideggé vált minden. 
Párás ködben úszik az alföldi táj, 
Reggelre a dermesztő fagy jéggel fedi már. 

Előkerült a múlt az emlékek képében, 
Szívbemarkolóan elcsendesül minden, 
Megérint az elhunyt ősök szelleme, 
Messze vannak, de itt élnek a lelkemben. 

Leülök a végtelen semmi peremén, 
Nincs tovább, itt vagyok az út végén, 
Szemben velem lepelbe öltözött lények, 
Nincs testük, de csillogó szemmel néznek. 

Eltávoztak már Ők e földi világból, 
Test nélkül élnek Tőlünk nagyon távol. 
Génjeiket hagyták örökül nékünk, 
Így most is itt élnek örökül mivelünk. 

Gyertyát nyújtunk emlékül e napon, 
Virágcsokor díszlik minden egyes síron, 
Néma csendben gondolunk most rájuk, 
Egy rövid ideig a régmúltban járunk.

Mit hoztunk otthonról?Család és karma

Mielőtt egy lélek leszületik a Földre, kiválaszt egy olyan családot magának, amely leginkább megfelel fejlődési igényének. Bármennyire is furcsának tűnik, mi magunk akartunk a szüleink gyermekei lenni. 

Amikor először hallottam erről, azt gondoltam, hogy én nem lehettem olyan bolond, hogy pont ezt a két embert választottam ki szülőnek. Azóta sok-sok embertől hallottam vissza ugyanezt, úgyhogy ne érezd magad kellemetlenül, ha Te is így érzel. 

Ma már tudom, hogy minden pontosan úgy jó, ahogy van. 

Azt tudnunk kell, hogy mindig a meglévő érzelmi örökségért választja a születendő lélek az adott családot. Soha nem konkrét testi tüneteket és szituációkat öröklünk, hanem átveszünk rezgéseket és gondolkodásmódot, mellyel ugyanazon megoldandó feladatokat teremtjük meg életünkben. Elmúlt inkarnációinkban a lélekben keletkezett, még fel nem dolgozott, ki nem egyenlített sérülések alapján választunk ki két olyan embert szülőnek, akik szintén ugyanezen sérüléseket hordozzák, ezzel is tükröt mutatva nekünk, hogy mit kell meggyógyítani magunkban. 

Tegyük fel, beleszületsz egy családba, ahol az édesapa folyamatosan megcsalja, megalázza az édesanyát. Benned természetes reakcióként kialakulnak ezzel kapcsolatos félelmek, ítéletek. Holott ezek elmúlt életbeli sérülések, amik feldolgozásra várnak. Valami olyat tettél a múltban, ami miatt újra szembe kell nézned vele. Lehettél akár a mártír, akár az elnyomó személyében. Az elfogadás, a megbocsátás és az elengedés oldja a karmát. Ha ez nem történik meg részedről, míg kiröpülsz a családi fészekből, akkor onnantól kezdve a párkapcsolatod mutatja a tükröt tovább. Talán Te is hallottad már, hogy “én mindig ugyanolyan nőt/férfit vonzok, mint az anyám/apám”. Ez mindaddig így is marad, míg meg nem tanulod a leckét. Amint az elfogadás megtörténik, már többé nincs szükséged rá. A karmaoldás csupán a megértésben segít, önmagad felszabadítása a Te feladatod. 

Emellett hajlamosak vagyunk olyan terheket magunkra válallni, mely nem a mi dolgunk lenne, de tudatalatt könnyíteni szeretnénk szüleink sorsán. 

Annak tudatában, hogy Te választottad a szüleid, talán megérted, hogy életed alakulásáért nem hibáztathatod őket. Pontosan tudtad, hová fogsz születni. Sőt, lehet, hogy csupán azért alkottak rövid ideig egy párt, hogy Te megszülethess. Nagyon sokszor a születendő lélek hozza össze a két embert, hogy ő inkarnálódhasson. Amikor megértettem ennek lényegét, akkor jöttem rá, hogy ha el akarom engedi a múltat, talán nem csupán a szüleimnek kell megbocsátanom, hanem magamnak is, amiért ők bevállalták ezt értem. Ez mindig közös megállapodás. Ő szeret Téged annyira, hogy elvállalja, hogy megtanítja Neked ezeket a nehéz feladatokat. 

Két azonos szülőtől az első szülött gyermek általában az édesapát jön tanítani és vele van a nagyobb feladata. Az apuka családfájának terheit cipeli. A második szülött gyermek az édesanyát jön tanítani, és annak a családfájának energiáit hordozza. Természetesen mindkét szülőtől vannak örökségek, de ezek erősebbek. A harmadik szülött gyermek általában kiegyenlítő szerepben van, vagy mindkét szülőhöz erősen kötődik, vagy egyikhez sem. Ő egyensúlyozza a család energiáit. A negyedik szülött ismét édesapához jön, ötödik édesanyához, és így tovább. Itt minden esetben a megszületett gyermekekről beszélünk. Az első szülött hordozza általában a legtöbb terhet. 

Lehet, hogy sokszor érezted azt, hogy jobb lenne más szülők gyermekének lenni. Lehet, hogy azt gondoltad, Te nem kapsz elég szeretetet, túl sokat bírálnak, sosem voltál elég jó. Talán sokszor hibáztattad őket életed alakulásáért. De tudnod kell, hogy a szüleid is áldozatok áldozatai. Ő csak azt adhatta, ami benne van. Se többet, se kevesebbet. Azt adta, amire Nektek megállapodásotok volt. Hidd el, mindenét odaadta. Ez volt mindene. 

A legnagyobb kincset adta, az életedet. Lehetővé tette azt, hogy formát ölts ebbe a csodálatos világba. Csak azt tudta adni, amit ő is kapott. Ami benne volt. Légy hálás ezért, bárhová is születtél. Megmutatta, miben kell fejlődnöd, mit kell elfogadnod, megértened, feldolgoznod, meggyógyítanod.

Egy könyvben olvastam régebben, hogy a szülőket úgy kell elképzelni, mintha a két pólusa lenne az akkumulátorunknak, azaz az életünknek. Ám ők nem mindig azok, akiket szívesen fogadunk töltésnek. Ugyanakkor minden esetben pont elegek ahhoz, hogy feltöltsenek bennünket. Feltéve, ha egyformán fogadjuk be ezt az energiát mindkettőjüktől. Ez akkor lehetséges, ha nincs bennünk harag, sértettség, düh, szánalom, el nem fogadás, vagy egyéb negatív érzés szüleink felé. Ha nem egyformán fogadjuk az energiát, elcsúszik az egyensúly. Sok nő válik férfiassá, és sok férfi válik nőiessé emiatt. 

Míg nem történt meg az elfogadás, megbocsátás, megértés édesanyád felé, addig nem tudod működtetni a női teremtő energiákat, a párkapcsolatot, az anyaság energiáit. Míg nem történik meg ugyanez a megértés az édesapáddal való kapcsolatodban, addig nehézkesen boldogulsz a fizikai világban, a pénz és anyagiak világában. 

Azt gondolom, ha valaki tudatosan akarja élni az életét, és kezébe venni az irányítást, mindenekelőtt a legfontosabb feladat a családi kapcsolatok megértése, megtisztítása és karmikus blokkjainak oldása. 

A nem megfelelően működő emberi kapcsolataink hátterében legtöbbször nehéz családi karma áll. Gyermekkorunkból és előző életeinkből hozott tapasztalataink és késztetéseink megakadályozhatnak a boldogulásban. 

Rendszerint ugyanazok a "problémák" figyelhetők meg a családfán (válás, szenvedélybetegségek, megalázás, szegényságtudat, megcsalás, áldozati szerep). 

Régi beidegződéseink, blokkjaink megakadályoznak abban, hogy haladjunk előre életünk útján, így rendszerint ugyanazokban a szituációkban találjuk magunkat, és érezhetjük, mintha egy helyben toporognánk. S mindaddig ugyanabba a családba születünk vissza, míg meg nem oldjuk az adott feladatot (vagy egy hasonló családba, ahol hasonló sérülések vannak jelen). 

Bizonyos családtagokkal lehetnek elmúlt életeink vagy régi karmánk. Ugyanakkor nem feltétlenül tartoznak lélekcsaládunkhoz, így akár idegennek is érezhetjük őket.

Amíg nem érted meg, miért ezt a fizikai családot választottad ezen megtestesülésedre, míg nem világos előtted, miért pont ezektől az emberektől akartál tanulni, s nem tudod, mi volt a lecke, ami Neked szólt, sosem fogod magad maradéktalanul boldognak érezni. Ezért tartom a legfontosabbnak a családi karmikus blokkok oldását, mely az élet minden területére hatással van. A megértés hozza magával a megbocsátást és az elengedést, melynek következménye a szabadság. 

A valódi boldogság pedig a szabadságban életképes.

Ne engedd hogy manipuláljanak!

Vannak emberek, akik mesterei annak, hogyan érezd magad rosszul, ha beszélgetsz velük. 

Mindent úgy alakítanak, ahogy nekik jó, nem törődve a másik érzéseivel, gondolataival, nézeteivel. Mindenáron manipulálni akarnak, ezért hazudnak, átvernek, szépítik a dolgokat. Rájuk égtek az álarcok az évek alatt, megfagyott mosolyuk mögött nem látod a valóságot. 

Néha egy ilyen emberen azt érzed, segíteni próbál, és szinte függeni kezdesz a véleményétől. Elhiteti Veled, hogy Neked fontos, amit nyújtani akar. Tudat alatt megfélemlít, igyekszik mindentudónak mutatni magát. 

Majd kezded észrevenni, hogy mindig minden úgy történik, ahogy neki jó, s Te egyre kellemetlenebbül érzed magad. Rosszul bánik Veled, de közben úgy állítja be, hogy minden a Te hibád. Bűntudatot ébreszt Benned. Azt csinálja, amit a vallások tesznek. Elhiteti, hogy nála van az igazság, és nélküle nem boldogulsz. A bűntudatod pedig megteremt egy csomó nem kívánt helyzetet. A félelem nagy úr. Sajnos sok szülő teszi ezt gyermekével, sok házastárs a párjával. 

Emögött valójában hatalmas félelmek húzódnak meg. Az ember képtelen irányítani a saját életét, így másokéval próbálkozik. Soha nem mutatja meg valódi arcát, így ne csodálkozzon, hogy önmagáért senki nem szereti. A manipuláció és a hazugság a gyávák fegyvere. Ha ezt felismered, rájössz, hogy túl kevésnek gondolja magát az illető az igazsághoz. Nem becsüli magát, és azért hazudozik, hogy többnek tűnjék, mint ami valójában. Rá kellene jönnie, hogy eredeti önmagunknál vonzóbbak nem lehetünk egy másik ember számára. Az őszinte élet: valódi, szabad. 

Ha manipulatív zsarnokkal találkozol, menekülj minél messzebbre. Ha túl közeli a kapcsolódás (rokon pl), akkor pedig ne engedd, hogy Ő határozzon meg Téged. Nálad jobban senki nem tudja, mire van szükséged. Az életedért Te felelsz, Ő pedig a sajátjáért. Más helyett nem oldhatsz meg semmit, a saját életeddel pedig kötelességed ezt megtenni. 

Ne hagyd, hogy manipuláljanak, ne hagyd, hogy mások mondják meg, mi a jó Neked! Szabadnak születtél, határozd hát meg Te a sorsodat!

Hiszel a csodákban?

Aki ezt egyszer személyesen átéli, megtapasztalja, utána már nem tud nem hinni a csodákban. Sőt. Nem tudja nem elképzelni és nem tudni, hogy a csodákat valójában Ő maga teremti. De ezt - legalább egyszer - át kell élni. Át kell élni egy olyan helyzetben, amit teljesen kilátástalannak élsz meg és amiben feladod. Feladod azt, hogy Te magad akarnád megoldani, kigondolni, és habár megteszel mindent érte racionális szinten, és mész és csinálod, és mégsincs eredmény... Akkor már el sem hiszed, hogy megoldódhat. Feladod. Elengeded. Hogy Te nem vagy képes rá. Te egyedül nem. Bele kell ebbe halj, hogy megtehetsz bármit, de nem vagy rá képes....
És amikor ezt a szentséges pillanatot átéled, akkor megnyílik a tér annak a megtapasztalására, hogy igen, Te egyedül nem. De van melletted valami nagyobb, valami tágasabb, valami isteni, ami eddig csak pont arra várt, hogy tér nyíljon számára, hogy megmutathassa magát. Amíg csak Te magad voltál és az egód, hogy majd Te megoldod, addig nem volt tér ennek a Világot, és az egész Univerzumot behálózó őserőnek a megnyilatkozására. Megtapasztalására. Pedig a kettő EGYÜTT... a SAJÁT teremtő Erőnk, képességeink bevállalása és ennek az UNIVERZÁLIS, ISTENI ERŐNEK az együttese az, amivel a csodákat teremtjük....
A csodákat nem lehet akarni. A csodákat nem lehet elvárni. A csodákat nem lehet kikövetelni. A csodákat csak kérni lehet, majd befogadni... És igen, a Jóisten küldött akkor valakit, aki visszaadta a hitem a csodákban. És ahogyan ma reggel, hálával túlcsorduló szívvel, a kötelezettségeimnek eleget téve ezt megköszöntem Neki, megszületett bennem az a vágy, hogy szeretnék én is ez a "valaki" lenni.... És a legfőbb célom az lett, hogy minél több ember számára visszaadjam a HITET A CSODÁKBAN... Mert aki ezt egyszer átéli, annak számára már nem lesz soha többé kérdés, mert már TUDNI fogja... Csodák léteznek.... A csodák mi magunk vagyunk... Merjük kérni, elhinni és befogadni őket. Merjük megtapasztalni és elismerni saját csodálatos lényünket, teret nyitva arra, amire eddig talán nem tettük.
Ha csak egyetlen ember számára visszaadod a hitet a csodákban, az életét változtatod meg.... Teljesen.

Életed újratervezése

Életed újratervezése

Vajon hol tart most az életed? Érezted az utóbbi időben, hogy összecsaptak a fejed felett a hullámok? Hogy már képtelen vagy uralni mindazt, ami történik? 

Mintha semmi beleszólásod nem lenne az életedbe. Még nem sikerült feldolgozni a pofont, amit kaptál, máris ott a következő. Sokszor érzed, hogy nincs erőd felállni, és jobb lenne a földön maradni? Talán akkor nem esnél el újra… 

Bár mindenki számára nehéz ez az időszak, mégis azt mondom, hogy megéri. Megtisztulva, megerősödve jössz ki a csatából, és képes leszel irányítani az életed. A vihar megtisztítja az érzelmeidet, a kapcsolataidat, és letisztázza a helyzeteket. Megválaszolásra kerül minden Benned lévő kérdés. Addig jönnek a fájdalmak, míg elvarratlan szálakat hagysz magad után. Ugyanis ennek az időszaknak a rendeltetése az, hogy tiszta helyzeteket teremtsünk életünk minden területén. Hogy türelemmel, alázattal forduljunk embertársaink-, és minden megoldatlan feladat felé… Hogy felelősséget vállaljunk minden valaha hozott döntésünkért, és tettünkért. Csak így leszel képes a megértésre, ami által feloldódnak a Benned élő fájdalmas programok. 

Ha úgy érzed, már eleget szenvedtél, itt az idő életed újraprogramozására. 

• De mitől is lehetne jó az életem, ha csupa szenvedés vesz körül? Ha magányos vagyok és szomorú a lelkem? Ha nincs senkim és semmim? - kérdezed…

Az életed akkor lesz boldog, ha képes vagy észrevenni a jót magad körül akkor is, ha összedőlt már minden… Ha szeretetreméltónak érzed magad, amikor valaki megpróbálta elvenni az önbecsülésedet. 

Amikor nem hagyod, hogy mások határozzanak meg, mert önértékelésedben elég stabil vagy ahhoz, hogy tudd, jogod van itt lenni, jogod van egy Számodra élhető világban létezni, akkor már kezded érteni. 

Amikor biztos vagy abban, hogy a világban van valaki, aki Érted született meg, és ugyanúgy vár Rád, mint Te Őrá, akkor szembejön majd Veled egy álmos hétköznapon. 

Amikor hiszel abban, hogy a gazdagság az ember lelkében él, akkor testet ölt majd a fizikai valóságban. Megkapsz mindent, amire vágysz. 

Ha hiszed, hogy minden nehézség Érted van, és tudod, hogy mindezt Te akartad megtapasztalni annak érdekében, hogy fejlődj és erősödj, tudsz majd hálás lenni minden megoldandó feladatért. Elég bölcs leszel ahhoz, hogy érezd, erre mind szükséged volt, hiszen általuk sokkal jobb emberré váltál. Az lettél, aki mindig is szerettél volna lenni:  egy stabil, nyitott, boldog ember, aki nem fél többé Önmaga lenni. És hidd el, itt véget is érnek a nehézségek… 

Azt kívánom....

Azt kívánom Neked, hogy legyen erőd akkor is szeretni, amikor úgy érzed csak Te adsz.
Hogy legyen erőd akkor is mosolyogni, amikor úgy érzed a fogad törik bele. Hogy akkor is kitarts, amikor nincs kedved.
Hogy ne zavarjon, ha nagyok a problémáid, hiszen erős vagy és elbírod őket, azért mert, ha erős vagy felemelhetsz embereket, ezáltal Te magad még jobban megerősödsz.

Kívánom, hogy legyen erőd félretenni a büszkeséged, ha annak a Valakinek szüksége van rád. S kívánom, hogy legyen erőd megmondani Neki, mit érzel, mert tudom, hogy ez a legnehezebb, őszintén kimondani.

Kívánok Neked Türelmet! Hogy meg tudj hallgatni másokat. S hogy meg tudj bocsátani annak, aki nem tud Neked.
Hogy fáradtan is tudj szeretettel és megértően beszélni azzal, akinek szüksége van rá.
Hogy tudj különbséget tenni, mikor kaptad azért az akadályt, hogy megküzdj vele és mikor azért, hogy kikerüld és más utat válassz.
Hogy felismerd a mindennapok szépségét és ne tragédiák döbbentsenek rá.
Hogy meglásd a szeretteid fontosságát és szükségességét az életedben.

Kívánok Neked Bölcsességet, hogy ne akarj tökéletes lenni, csak törekedj a legjobbra. Hiszen soha nem leszünk tökéletesek, csak magunkat kínozzuk a gondolattal. Ellenben a legjobbra törekvés újabb és újabb sikereket, majd célokat eredményez, s ez maga a haladás.

Kívánom még Neked, hogy a szürke hétköznapokban lásd a holnapok nagyságát, és a nagy célok építőkockáit.

Végül kívánok egy apró mosolyt magunkon, hiszen ha mindezt meg tudnánk tenni, akkor már rég az Angyalok soraiba tartoznánk, és valaki olyanokra vigyáznánk, mint mi magunk.
Kívánom Neked, hogy megtapasztald: a Teremtés attól válik tökéletessé, hogy ismertek a hibáink és számolnak a tökéletlenségünkkel.

S nem utolsó sorban, kívánom, hogy azokkal tölthesd a napjaidat, akik szeretnek, és zárd a szívedbe ezt a Boldogságot!
Így lehetsz elégedett és boldog.

DÖNTÉS

Döntés

Senki sem dönthet helyetted, mert minden egyénnek megvan a saját világa, a saját érzékenysége.

Egyediek vagyunk.

Ezért a formulák nem fognak működni.
Az egész világ ezt bizonyítja.

Soha ne kérdezd senkitől, hogy mi a helyes és mi a helytelen.

Az élet egy kísérlet, magadnak kell felfedezned, mi a helyes és mi a helytelen.
Megeshet, hogy helytelenül cselekszel, de szert teszel a tapasztalatra, ami tudatosítja benned, mit kell kerülnöd.
Megeshet, hogy valami jót teszel, és azonnal kiélvezheted az áldásait.
A jutalom nem ezen az életen túl, nem a mennyországban és a pokolban vár.
Hanem itt és most.

Minden tett azonnali eredményt hoz.
Csak légy éber, és figyelj.
Az érett emberek azok, akik megfigyelték és felfedezték maguknak, mi helyes és mi helytelen, mi jó és mi rossz.
És azáltal, hogy ezt felfedezték a maguk számára, mérhetetlen öntudatra tettek szert.
Ha az egész világ mást gondolna, számukra az is közömbös.
Megvan a saját tapasztalatuk, ami vezeti őket, és ez elég.

(Osho)

Mostanában egyre többször "jött szembe", hogy ismerőseim, akik döntés előtt állnak, aggódnak, hogy vajon jól döntenek-e?
Teljesen mindegy, hogy ez párkapcsolati, munkahelyi, költözéses, szabadidős, vagy egyéb dologra vonatkozó döntés.
Mindent szeretünk kicsit túlbonyolítani.
A döntéseinket is.
Ha egyszer megértjük, hogy nincs jó vagy rossz döntés, CSAK DÖNTÉS VAN, máris egy lépéssel közelebb kerültünk a dolgok nyitjához.

Azt tapasztalom, hogyha képesek vagyunk elfogadni, hogy minden a mi fejlődésünket szolgálja, akkor minden a helyére kerül. Igen, amikor jó dolog jön, azt természetesnek vesszük, hogy az jár nekünk és könnyen el tudjuk fogadni, de mi a helyzet a kevésbé kellemes dolgokkal?
Ilyenkor átmegyünk azonnal a szegény kicsi én szerepbe.
Miért is ver engem az Isten?
Mit tettem, hogy ezt érdemlem?
Pedig ha az ilyen helyzetekre is megpróbálnánk más szemmel nézni, máris megváltozna az egész színezete.
Ugyanis bármi, ami az életünkben jelen van, azt mi vonzottuk be!
Ha pozitív, akkor azzal, hogy valamit jól oldottunk meg, jól csináltuk és ennek a jutalma a jó dolog.
Ha negatív töltetű, akkor pedig azért, hogy tanuljunk belőle, hogy fejlődjünk.
Megtanuljuk például, hogy ki-mi a fontossági sorrend, vagy hogy min kell változtatnunk, hogy legközelebb ne ugyanaz az eredmény szülessen. Vagy mik az én gyenge pontjaim? Miben kell még fejlődnöm?
Ezt hosszasan lehetne taglalni, mert ahány élethelyzet, annyiféle az eredmény, de a lényeg, minden egy tanulási, fejlődési lehetőség. Minden helyzet értünk van. Minden döntésünk a mi tapasztalásunk.
Egy lehetőség mássá, többé válni.
A legtöbbször a "rossz" döntéseink tanítanak a legtöbbet.
Csak nézz vissza az életedre!
Mindig, minden helyzetben jól voltál? Mindig, minden helyzetben a legjobb döntést hoztad?
Ha igen, légy büszke magadra!
Ha nem, akkor bocsáss meg magadnak!
Miért?
Mert akkor is a legjobb döntést hoztad, mert fejlődtél általa!
Akkor az elsőre rossznak ítélt döntés jó, vagy rossz?
HM?
Ugye? :)
Máris egész más az egész színezete a dolognak.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy azt csinálok amit akarok, az úgyis jó!
(barátnőm által megfogalmazva, most jön az apró betűs rész :D )
Hanem azt jelenti, hogy a körülményeket a lehetőségekhez mérten felmérem, átgondolom és a belső hangomra (a lelkünk hangjára) hallgatva meghozom a döntésemet.
Az adott szituációból a lehető legtöbbet próbálom meg kihozni.
Ez nyilván függ attól is, hogy mennyire vagyunk tudatosak.
Az a döntés, amit mondjuk meghoztunk X évvel ezelőtt, az az akkori helyzetnek, az akkori élettapasztalatunknak megfelelő volt. Lehet, hogy ma már máshogy döntenénk, de az ott, akkor helyénvaló volt.

Nyilvánvalóan, vannak olyan helyzetek az életünkben, amikor nem csak rajtunk múlnak a dolgok.
Pl. hiába dolgozol Te lelkiismeretesen, jól, ha a mondjuk a cég csődbe megy.
Vagy pl. mondjuk szereted Józsit/Sárit, hiába teszel bele mindent a kapcsolatba, ha a Józsi/Sári nem teszi bele ugyanezt, a végkifejlet máris más lesz.
Ez nem azt jelenti, hogy a másik a hibás!!!
Sem Ő, sem Te nem vagytok hibásak. Ez egy tanulási, fejlődési lehetőség volt.
Ha Te úgy érzed, beletettél mindent, és nem működött, akkor békésen el kell engedni a másik kezét, megköszönni neki az együtt töltött időt, a lehetőséget, hogy tanulhattál magadról mellette valamit.
Nem ujjal mutogatni, hogy Ő mit nem tett meg, hanem magunkba nézni, hogy mi mit tanultunk belőle.
Mert minden kapcsolatunkból tanulunk valamit.
Beépíteni a tanultakat és a tapasztalatokat megtartva menni tovább.
Mert az út a lényeg, nem a cél. A cél, csak hab a tortán. ;)
Soha nem megállni, illetve csak annyi időre, amíg átgondoljuk, beintegráljuk a tanultakat.
Utána újult erővel, újra menni, menni, menni.

Vegyünk példát a gyerekekről!
Tanulnak járni, elesnek-felállnak, elesnek-felállnak, elesnek-felállnak. Aztán kicsit megállnak pihenni, majd újra felállnak és mennek, mennek, amíg megtanulnak járni.
De nem állnak meg a fejlődésben! Szinte ösztönösen érzik, hogy menni kell az úton.
Ez az a belső gyermek, amire sokan, sok helyen hivatkoznak.
Az örök kíváncsi, az örök pulzáló, előre haladó, a folyton tanulni vágyó, az örökmozgó, a kiáramló.

Szóval azt gondolom, hegy bármilyen élethelyzetünk is adódjon, mérjük fel a lehetőségeket, gondoljuk át és merjünk bátran dönteni.
Bárhogyan is alakuljon a helyzet, Mi csakis a Mi részünkért vagyunk felelősek.
(A többiek is a sajátjukért, de ahhoz nekünk semmi közünk! Az az Ő dolguk.)
Ha egy helyzetben nem érezzük jól magunkat, előbb utóbb lépni kell.
Dönteni!

Bármit is döntünk, a helyzet elmozdul a holtpontról.
Nem azért vagyunk itt a földön, hogy szenvedjünk, hogy féljünk.
Hanem, hogy tapasztaljunk, hogy tanuljunk, hogy boldogok legyünk!
Akkor miért is kellene félnünk a döntéseinktől?

DÖNTS BÁTRAN!

Lépj, haladj, áramolj, tanulj, légy boldog!

Idővel megtanulod

Idővel az ember megérti, mi a különbség a között, hogy tartasz egy kezet vagy leláncolsz egy lelket...

és megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel;

és hogy ha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy;

és megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés, és az ajándék nem ígéret;

és elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel;

és megtanulod az utakat a mára és a most-ra építeni, mert a holnap nem garantálja a terveidet, mert a holnapnak mindig van egy csomó olyan változata, ami megállíthat téged félúton;

és idővel megtanulod, hogy a nagyon sok is, az életet adó meleg is égethet és elszenesíthet.

Fogjál hát neki ültetni a saját kertedet, és díszítgetni a saját lelkedet ahelyett, hogy mástól várod, hogy virágot hozzon...

- és tanuld meg, hogy tényleg el tudod viselni, hogy tényleg van erőd, és tényleg értékes vagy.

És az ember csak tanul és tanul...

És idővel megtanulod, hogy ha csak azért maradsz valakivel, mert gazdag jövőt ígér, előbb utóbb visszatérsz a múltba.

Idővel megtanulod, hogy csak az tud boldogságot adni, aki elfogad hibáiddal, és nem akar megváltoztatni, de ha csak azért maradsz valakivel, hogy ne légy egyedül, idővel majd nem akarod látni.

Idővel megtanulod, hogy az igazi barát kevés, és harcolnod kell érte, mert másként körülvesznek a nem igazak.

Idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt, akit megsérteni akartál.

Idővel megtanulod, hogy mindenki mondhatja "sajnálom", de megbocsájtani csak a nagy lelkek tudnak.

Idővel megtanulod, hogy ha megsértettél egy barátot, valószínű, soha nem lesz úgy, mint régen.

Idővel megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal is, de eljön az idő, amikor hiányozni kezd az a régi.

Idővel megtanulod, hogy semmi sem ismételhető.

Idővel megtanulod, hogy ha megalázol és lenézel egy teremtményt, előbb-utóbb visszakapod sokszorosan.

Idővel megtanulod, hogy ha sietteted, kikényszeríted a dolgokat, nem válnak a remélté,

és megtanulod, hogy a Ma a jó, pont ez a perc, nem a holnap;

és megtanulod, hogy ha jól is érzed magad azokkal, akik körülvesznek, mindig hiányozni fognak azok, akik már nincsenek.

Idővel megtanulod, hogy ha megbocsájtással próbálkozol, vagy bocsánatkéréssel, vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, hogy szükséged van rá, hogy barát szeretnél lenni, egy sír fölött haszontalan.

Megtanulod ezt mind, de csak idővel…….

Bármit teszel

Bármit teszel, bármit érzel,

Mindig egy Angyal vezet kézen.

Érzi léptedet, gyógyítja lelkedet,

Segít, hogy könnyebb legyen életed.

Várja, hogy szólj, és kérd segítsen,

Vállaid terhén könnyítsen.

Mosolyt bűvöl arcodra, erőt a lelkedbe,

Hogy érezd, milyen sokat jelentesz az életnek.

Mi hát a Tükör?

Lássuk csak.
Hideg. Kemény. Sima. Csillogó. És ...
Mély. Nagyon mély.
Vedd kezedbe!
Nézz bele!
Látod?
Látod a mélységet?
Látod a titkot?

Nem?
Nézz hát a szemedbe!
Hosszan, kitartóan.
Nézz és meglátod benne.
A Titkot.
A Mélységet.
A Lelket.
A Lelkedet.
S szeresd, szeresd amit találsz!

Ne!
Ne nézz félre!
Ne félj Önmagadtól!
Ne futamodj meg.
Ott vagyok én is a Tükör mögött.
Nézz át rajta, láss mögé és megtalálsz.
Segítek neked!
Szeresd amit a Tükörben látsz!
Ez Te vagy!
Fogadd el Önmagad és szeresd!
Szeress!

A Tükörképed is a szemedbe néz és látja Lelkedet.
Ha a szemedbe nézek én is látom.
Tudom, hogy a Mélység, a Titok Benned lakik.
Nem nehéz szeretni.
Vedd hát elő ezt a Tükröt ha biztatás kell.
Nézz bele és nem leszel egyedül.
Mi hát a Tükör?
Hideg?
Kemény?
Sima?
Csillogó?

A Tükörkép én vagyok vagy TE?

PÉLDAMUTATÓ SZERETET

Példamutató szeretet

                                        

Egy őszi hideg szeles késő délután, ballagott a férfi hazafelé a nyirkos utcán. Magányos volt, s hideg szíve, senkit sem szeretett, senki sem szerette. Kigyúltak már az utcai fények, s erősebben fújtak a fagyos szelek. Fejét lehajtva, kabátját összehúzta, lépteit jobban megszaporázta. Kopott vaskapujához érve, zsebében kulcsát keresgélte. Megtalálta, elővette, ám leejtette. Morgolódva lehajolt, hogy a kulcsot felvegye. S akkor, a kerítése tövében előbújó kis virágot észre vette. - Mindenhol csak a gazok nőnek - mormogta félhangosan. A szomszéd kislány rászólt szeretettel nem haragosan:

- Bácsi kérem, azt a virágot neked én ültettem.

A férfi a vállát rándítva mondta:

- Én ilyent nem kértem. Azzal bement a fűtetlen, hideg házába. Kopott kabátját hanyagul ledobva, kályhájába tüzet rakva kavargott benne a kislány mondata. - Minek nekem virág? - mormogta. Éjszaka lett, nem jött álom a szemére, mindig a szomszéd kislány jutott az eszébe.

- Virágot nekem? Nekem? Nekem ültette. Majd felkelt, konyhájából a nagy kést magához vette, kiment, s a kis virágot óvatosan a földből kivette. A házba bevitte és gondosan elültette. Másnap, mielőtt dolgozni ment, köszönt a virágnak. Odakinn, mosolytalanul bólintott a kislánynak. Kislány szelíden szólt, s rámosolygott:

- Látom bácsi, bevitted a virágot.

- Be - válaszolta, majd elballagott. Este sietett haza, mert tudta, már nincs egyedül, várja a kis virág, mely az ablakában ül. A virág napról napra cseperedett, majd narancssárga virágot hozott, a férfi boldog lett, hisz színével szürkeségébe napot lopott. Egy nap a boltba betérve, nem csak a szokásos vacsoráját vette. Hanem egy nagy tábla csokit levett a polcról és kosarába tette. Másnap reggel toporgott kapujában a kislányra várva, Órájára pillantott párszor és várt és várt, de hiába. Este nem is hazasietett, hanem egyenest a szomszédjához csengetett. Idős néni jött elébe.

- Jó estét, a kislányt keresem, a szomszédból vagyok.

- A kislány beteg lett, kórházban van - mondta a nénike - nagymamája vagyok. A férfi elsápadt, beleremegett, majd összekapta magát és a kórházba sietett.

- Hová-hová? - szólt egy nővér.

- Egy kislányt keresek ma beteg lett.

- Ma délután meghalt, megállt a pici szíve, sajnos az úr késve érkezett.

Hazafelé, koszorút köttetett hatalmasat, színes, tarka virágokból. Eljött a nap! Lógó orral felvette fekete öltönyét, csokit is elővette táskájából, majd letépett egy szirmot a kislánytól kapott virágból. Könnyes szemmel lépett a parányi sírgödörhöz, csokit és a szirmot beledobta.

- Köszönöm - összekulcsolt kézzel, lehajtott fejjel, de hangosan érthetően mondta. Hetente friss virágot vitt az aprócska sírhalomra - köszönöm - csak ezt az egy szót mormolta. Tavasszal, a féltett, nagy gondossággal ápolt kis virágját magához vette, a temetőbe kivitte, azt a kislány sírjára könnyezve elültette.

- Köszönöm! Ezt a virágot Tőled kaptam. Látod? Most ezt visszaadtam, már tudom, megtanultam, mi az, hogy szeretni, hogy néha meg kell állni, másokkal is törődni!