Bocsáss meg!

Mindenkit érnek sérelmek, ez ellen nem tudunk mit tenni. Viszont egy valamit tehetünk… megbocsáthatunk.

Megbocsáthatunk családtagjainknak, barátainknak, vagy egy ismeretlennek; megbocsáthatunk a hatásoknak, melyek nem építő jelleggel hatottak ránk. Megbocsáthatunk, majd folytathatjuk a megbocsátást megállás nélkül, mindezt azért, hogy „tisztán” tartsuk szívünket.

A megbocsátás csodája, hogy ezzel elvágjuk mindazt, ami a múltban nem működött. A közöny, a sértettség, a düh és a harag helyett a szeretet válasszuk.

Ha nem ezt az utat választjuk, sérelmeinket fájó sebekként lüktetve magunkkal cipeljük. Időről-időre feltépjük e sebek varrait, fájdalmat okozva magunknak… és a Másiknak is. Majd a fájdalomtól visszahőkölve elfolytjuk, újra magunkba zárjuk sérelmeinket… évekre, vagy akár életekre. A fájdalom, és a sértettség állandó váltakozásával a seb ott marad bennünk, lelkünkbe ég. És a kezdetben, oly kicsiny sérelem energiamintázatunk részévé válik.

A sértettség haragot szül. A harag tragédiája pedig abban áll, hogy kapcsolatban tart valamivel, ami fájdalmat okozott; valamivel, ami nem működött, ami nem sikerült, ami elárult, ami becsapott. Mégis csüggünk a haragon, mint egy életadó forráson, pedig ez a „forrás” nem ad, hanem elvesz… Ránk nehezedik és elvonja figyelmünket. Elvonja figyelmünket az életről, a szeretetről; megakadályoz abban, hogy betölthessük a nekünk szánt szerepet.

A neheztelések rendetlenséget és zavart keltenek lelkünkben és szívünkben. A bennünk lakozó békét és nyugalmat hatalmas zúgás és csörömpölés váltja fel. Majd veszteséget, veszteségre; fájdalmat, fájdalomra halmazunk… eltévelyedünk, hiszen a zúgásban nem halljuk szívünk szavát.

Mennyivel könnyebb lenne, ha túltennénk magunkat a nehézségeken és megbocsátanánk a felgyülemlett sérelmeket és csalódásokat! Mennyivel könnyebb lenne, ha végre megértenénk a megbocsátás szentségét!

A megbocsátás nem csak feledés, hanem annak megértése, mi nem működött, és hogyan is történt meg minden. Nem figyeltünk eléggé, nem voltunk hajlandók meghallani a másikat, képtelenek voltunk meglátni ismétlődő hibáinkat, vagy esetleg nem láttuk a másik szemében szikrázó szeretet fényét?!... Nem tesszük helyesen, ha feledünk, és később ugyanaz megismétlődik.
És a megbocsátás, nem csupán megértés, hanem feloldozás, újjászületés a szeretet oltárán.

A megbocsátás nem jelenti saját magunk feláldozását, nem jelenti azt, hogy megadjuk magunkat mások ismétlődő sértéseinek. A megbocsátás célja a negatív kötődésektől való felszabadítás. Az, hogy energiáink ne csapongjanak, hanem szívünkben összpontosuljon a szeretet energiája. A megbocsátással helyre áll bennünk a szeretet, visszanyerjük életkedvünket, és azok is visszanyerik, akiknek megbocsátottunk. Ösztönösen visszakerülünk az életbe, és újra kezdjük élni azt.
. . .
De először magadnak kell megbocsátanod. Jöjj rá, hogy a legfontosabb személy, akinek megbocsátással tartozol, akinek szeretettel tartozol, az Te magad vagy!
Ha, ezt képes leszel meglépni, egyre inkább leszel a szeretet, ami vagy!

Tényleg mindenkit szeretnem kell?

Nem értek egyet azzal, amikor azt tanítják spirituális könyvek, hogy mindenkit szeress. Mégis hogyan? Emberek vagyunk, lehetetlen mindenkit szeretni.
Aki megbántott, megalázott, beléd rúgott, azt hogyan szeresd? A karma nem így egyenlítődik ki, hanem ha megbocsátasz és elengedsz. Attól még szeretned nem kell. Idővel eljutsz oda, hogy semlegessé válik Számodra, de imádni nem fogod. Pont az lenne a lényeg, hogy ezeket feldolgozd.
Azok az emberek, akik állandóan mosolyognak, mindenkivel kedvesek, jó vastag álarcot hordanak. Szerintem önmagukat sem ismerik.
Szeretem azokat az emberek, akik őszinték, és vállalják az érzéseiket.
Igenis merek haragudni, mérges lenni, és vállalni azt, ha valaki megbántott. Törekszem arra, hogy megbeszéljük, és kiegyenlítsük, de kiadom a dühömet, nem tartom magamban, hogy aztán évek múlva a testemben utat törjön magának.
Spirituálisnak lenni nem azt jelenti, hogy mindenkit szeretsz. Ha tökéletes lennél, nem kellene a földön lenned. Spirituális az az ember, aki tudja, hogy mindennek értelme és célja van. Megkérdezi magától azt, hogy vajon ez miért fáj nekem? Tudja, hogy ott még dolga van magán. Nem támad vissza, de kiáll saját magáért. Ha ezt nem teszi, éppen olyan romboló munkát végez befelé, mintha másokat bántana.
Nem kedvelem azokat az embereket, akik a spiritualitás nevében visznek véghez gonosz tetteket, akik elbújkálnak, megfélemlítenek másokat, és nem vállalják a következményeket tetteikért.

Amikor segítségét kéred a barátodnak, de ő gyáva, nem mondja azt Neked, hogy nem, inkább elbujdokol. És van, aki csupán azért utál, mert boldog vagy. Az ilyen ember nem kell az életembe. Régen még bennem keltettek lelkiismeret furdalást. De már nem ragaszkodom senkihez, és NEM szeretek mindenkit. Elfogadom az embereket, legyenek szívesek ők is elfogadni az én véleményemet. Így vagyok szabad és boldog...

Mohácsi Viktória

Ne cipeld a családtagok terheit

Véleményem szerint szükséges az egészséges határok kijelölése családtagainkkal. Erre azért van szükség, hogy ne cipeljük magunkkal a problémáikat az úton. 
Mindannyiunk családjában élnek olyan emberek, akiknek sorsával nem szeretnénk azonosulni. 
Hiába tartozunk egy családhoz, önálló emberi lények vagyunk, más karmikus feladatokkal. Minden embernek saját megoldandó feladatai a legnagyobbak. 
Nem szabad sajnálatból vagy együttérzésből megoldani a másik ember problémáját, mert elvesszük a fejlődésének a lehetőségét. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ne segíts ha kéri, de ne azonosulj vele, ne cipeld a hátadon. Ne idegeskedj helyette, ne tekintsd a feladatát a sajátodnak. Ő azért kapta, mert képes rá, hogy megoldja. 
Nem kell bűntudatot érezned, ha Te boldog vagy. Nem kell magadra venned az Ő gondjaikat ahhoz, hogy kimutasd a szereteted. 
Ne engedj a lelki zsarolásnak. Te nem attól vagy jó ember, ha mindenben együtt érzel, hanem attól, ha jó példát mutatsz, ha mersz boldog lenni. 
A problémáik miatt senkit nem kell megítélnünk, de ne engedd, hogy dróton rángassanak. Érezd jól magad, s talán előbb-utóbb kedvet kapnak ahhoz, hogy ők is megoldják életüket és boldogok legyenek. 
Érdemes időt szánni ennek tisztázására. Elmondhatod, hogy nagyon szereted Őt, és elfogadod a döntését, de azonosulsz többé a problémáival. Nem vagy partner a kesergésben, a függőségeiben és semmi olyan dologban, ami megcsapolja energiaszinted. Ugyanakkor biztosíts őt arról, hogy Te elfogadod őt. S meglátod, ennek hatására még változásra is készteted majd. 
Tudatosíts magadban, hogy jogod van a saját életedet élni, és a saját feladataid megoldani. A családtagjaidnak is joguk van ahhoz, hogy a saját problémáikkal foglalkozzanak, és eldöntsék, hogyan kezelik őket. Ma azt gyakorolom, hogyan távolodjak el az ő gondjaiktól, hogy közben ugyanúgy szeretem őket.

Mohácsi Viktória