Tényleg mindenkit szeretnem kell?

Nem értek egyet azzal, amikor azt tanítják spirituális könyvek, hogy mindenkit szeress. Mégis hogyan? Emberek vagyunk, lehetetlen mindenkit szeretni.
Aki megbántott, megalázott, beléd rúgott, azt hogyan szeresd? A karma nem így egyenlítődik ki, hanem ha megbocsátasz és elengedsz. Attól még szeretned nem kell. Idővel eljutsz oda, hogy semlegessé válik Számodra, de imádni nem fogod. Pont az lenne a lényeg, hogy ezeket feldolgozd.
Azok az emberek, akik állandóan mosolyognak, mindenkivel kedvesek, jó vastag álarcot hordanak. Szerintem önmagukat sem ismerik.
Szeretem azokat az emberek, akik őszinték, és vállalják az érzéseiket.
Igenis merek haragudni, mérges lenni, és vállalni azt, ha valaki megbántott. Törekszem arra, hogy megbeszéljük, és kiegyenlítsük, de kiadom a dühömet, nem tartom magamban, hogy aztán évek múlva a testemben utat törjön magának.
Spirituálisnak lenni nem azt jelenti, hogy mindenkit szeretsz. Ha tökéletes lennél, nem kellene a földön lenned. Spirituális az az ember, aki tudja, hogy mindennek értelme és célja van. Megkérdezi magától azt, hogy vajon ez miért fáj nekem? Tudja, hogy ott még dolga van magán. Nem támad vissza, de kiáll saját magáért. Ha ezt nem teszi, éppen olyan romboló munkát végez befelé, mintha másokat bántana.
Nem kedvelem azokat az embereket, akik a spiritualitás nevében visznek véghez gonosz tetteket, akik elbújkálnak, megfélemlítenek másokat, és nem vállalják a következményeket tetteikért.

Amikor segítségét kéred a barátodnak, de ő gyáva, nem mondja azt Neked, hogy nem, inkább elbujdokol. És van, aki csupán azért utál, mert boldog vagy. Az ilyen ember nem kell az életembe. Régen még bennem keltettek lelkiismeret furdalást. De már nem ragaszkodom senkihez, és NEM szeretek mindenkit. Elfogadom az embereket, legyenek szívesek ők is elfogadni az én véleményemet. Így vagyok szabad és boldog...

Mohácsi Viktória