Talán jóideje érzed már, hogy valami a végéhez közeledik. A körülmények is próbálnak ösztönözni, hogy ne halogass tovább... Lépj!!!!
Olyan régóta tudod, hogy le kellene tenni azt a bizonyos dolgot... Kezedbe venni végre az irányítást! Kimondani, és meghozni egy olyan döntést, ami végleges. Amiben nincs "majd holnap"... Amiben nincs "megvárom a megfelelő időt".
Eldönteni, hogy mostantól én vagyok a legfontosabb. Nem holnaptól, MOSTANTÓL! A holnap mindig csak holnap marad.
A halogatás mindig önbüntetés... Ha összeszámolnád a napokat, amit várakozással töltöttél, talán meglepődnél... Hány nap szabadságtól, boldogságtól fosztottad meg magad... ?
Hidd el, az idő így is eltelik. Miért ne töltenéd boldogan? Nem arra várva, hogy majd egyszer lesz merszem lépni... Nem azon gondolkodva, miért nincs erőm?
Egyszerűen szedd össze magad, végy egy nagy levegőt, és ugorj! Az ismeretlenben benne van bárminek a lehetősége. A megszokott pedig már csak lefelé húz. Minél tovább halogatsz, annál nehezebb lesz lépni.
Én azt mondom Neked, ma itt az idő! Itt az idő, hogy végre Önmagad légy! Hogy végre kiérdemeld a saját szemedben azt, amire olyan régóta vágysz... Amit már oly régen meg kellett volna tenned! Hidd el, képes vagy rá! Én tudom!
Mohácsi Viktória
Igen <3
VálaszTörlés