Sok mindent elveszíthetünk életünk során, de azt sosem, amit szeretettel másoknak adtunk.
Sok ember azon sajnálkozik, mi mindent adott, mit tett másokért, s megtanulta a leckét, többet nem lesz olyan. Felépíti korlátait, felépíti a védelmet észérveivel, de nem tudatosul benne, hogy amit tett, sosem volt önzetlen, ha siratja, ha elvárt érte valamit.
Az, hogy megtehetünk másokért valamit, s megtesszük: rólunk tükör.
Az, hogy más mit kezd vele, vagy egyébként merre tart: az az ő dolga, tükre.
Adni sosem szabad számontartással.
Az igazi jóság nem az, ha ezért vállon veregetnek.
Csendes, szándéka nem érdeken alapul, csak van és öröm, mert megtehetem. Nem csak tárgy lehet ajándék: a figyelem, segítség, tett, a jó szó, bármi, amit adhatunk...
Mert akkor is tudok jól viszonyulni, ha nincs köszönet. Akkor is tudok adni, ha nincs közöm hozzá, s meghagyni másoknak sorsát úgy, ahogy annak lennie szükséges.
Az igazi ajándék az a felismerés, hogy embernek lenni lehet úgy is, hogy nincs haszon belőle. Csak a jó szándék, csak a szeretet, az emberség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése