Mindig,minden úgy van jól, ahogy van . . .

 

Aznap, amikor megérted, hogy senki sem hibás, hogy mindenki annyit adott neked, amennyit ott és akkor önmaga által és önmagához képest adni tudott, akkor eléri a szívedet a megbocsátás. 

De azon a napon történik mégvalami. Valami csodálatos. Megtudod azt is, hogy te sem tudtál többet tenni magadért. Hatalmas ébredése lesz ez gyönge emberi mivoltodnak. 

A pillanat, amikor megbocsátasz önmagadnak. 

És megérzed, hogy nem tehettél semmit. 

Nem tehettél semmit, amikor megfogantál és az apád nem akart téged, nem várta, hogy megszüless. Nem tudtad, hogy még ártatlan magzat voltál. 

Nem tehettél semmit, amikor nem úgy szerettek, ahogyan egy gyermeket szeretni kell, nem óvtak, nem vigyáztak rád, nem tanítottak, ha hibáztál, megvertek, nem bátorítottak, hanem bántottak. Nem tudtad, hogy kisgyermekként nem tartoztál semmivel a szüleidnek. 

Nem tehettél semmit, hogy a szüleid meghallják a te hangod is amikor ordítoztak egymással és nem tehettél semmit, hogy összetartsd a családot, amikor apád elköltözött. Nem tudtad, hogy nem tehettél volna semmit, hogy ez ne így történjen. 

Nem tehettél róla, hogy nem jól választottál párt, hogy mindent meg akartál tenni, hogy szeressenek, mégsem voltál elég. Nem tudtad, hogy sosem leszel elég ott, ahol mindig kevés vagy. 

Nem tehettél róla, hogy átvertek, megaláztak, ott hagytak az út szélén, semmibe vettek, elhagytak. Nem tudtad, hogy ez soha nem rólad szólt. 

Nem tehettél róla, hogy szégyellted magad. Nem tudtad, hogy a legtöbb ezek közül nem a te szégyened. 

Nem tehettél róla, hogy nem tudtál szeretni. És bántottál másokat, bántottad magadat is, vagy hagytad, hogy bántsanak. Nem tudtad, hogy mi a szeretet. 

Nem tehettél róla, hogy cipelted a terheket hosszú éveken át. Nem tudtad, hogy ezek nem szabadna a te terheid legyenek. 

Nem tehettél róla, hogy magadat sem tudtad szeretni, hogy folyton ostoroztad, elítélted, büntetted magad. Nem tudtad, hogy magadat szeretni nem önzés. 

Nem tudtál többet tenni.

Mindig, minden úgy van jól, ahogy van. És azon a napon megnyugszol. Mélységes béke járja át a lelked. És elindulsz, hogy megtedd mindazt, amit most úgy, ahogyan vagy, azzal a tudással ami a fejedben van, azokkal az érzésekkel, amik a szívedben vannak, mindennel ami MOST te vagy, megtegyél. 

Lőrinczi Emese