Emlékeim őre.
Hívogat a fény. Nagyon tetszik, csábító, izgalmas. Eldöntöm, igen megérkezek a Földre, megszületek. Beleszületek a csábító fénybe, történjék bármi, jövök, mert érzem jönnöm kell.
Ez egy új Világ, egy más Világ mint ami eddig volt. Belül feszíti valami a mellkasom. Úgy érzem a forróság végigjárja a testem, áramlik bennem valami, valami ami új, ami eddig nem volt. Életre kelnek a sejtjeim, felsírok, veszek egy mély levegőt és elindulok. Elindulok egy csodálatos útra, melyet nekem tartogat az Élet, melyben megtapasztalhatom a boldogságot, a szeretetet.
Telnek múlnak az évek, és egy pillanat alatt összedől minden. Történik valami, ami megváltoztat mindent. Visszaemlékezve csak lenyomatok maradnak meg az emlékezetemben. Érzések jönnek képek nélkül. Nagy trauma ez, melyet emlékeim őre vigyáz, óv engem, hogy tovább tudjak menni, hogy tovább tudjak élni.
Egy titok terhét cipelve folytatom az utam gyerekként. Egy titok, mely mélyen legbelül húzza a szívemet. Emlékeim őre még mindig jól vigyázza, és a tudattalanban tartja. Már feszít ez az érzés, dörömböl, ki akar jönni, olyan mintha ólmot öntöttek volna a torkomba. „Erről nem beszélhetsz senkinek”. Megnémulok a szememből könnyek folynak. Egyre gyengébbek az őrök, melyek most a titok emlékeit őrzik.
Igyekszem újra a fő feladatomra koncentrálni. A fény felé indultam, történjék bármi, jövök. Jövök mert érzem jönnöm kell.
Nap mint nap imádkozom az emlékeim őrzőjének, hogy jól végezzék dolgukat, hogy amire nem vagyok kész, azt ne fedjék fel előttem. A fejemben káosz, a szívem összeszorul. Újabb könnycsepp. Ennek talán soha nem lesz vége.
Újra a feladatomra koncentrálok. Történjék bármi, jövök, mert jönnöm kell.
Most megnyitom a szívem a múlt sötét és „elfeledett” történeteinek és emlékeinek. A múlt elmúlt és én most tovább lépek! Történjék bármi is, jövök és szeretek!
Dömötör Aletta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése