Van, amikor az ember azt érzi, összedőlt körülőtte a világ. Amikor a kilátástalanság akkorára nő, hogy legszívesebben kimenekülne a saját életéből. Amikor azt szeretné, ha másnap reggel felébredne ebből a rossz álomból, és élhetné, amiről mindig is álmodott.
Önismeretében már sokáig jutott, és azt gondolta, ez éppen elég, hogy elkerülje a további szenvedést. És tessék! Egyre nagyobb a káosz, egyre nehézkesebbek léptei élete útján. Mintha minden és mindenki ellene esküdött volna. Érzi, mintha meg lenne átkozva.
Pedig az igazi életed most kezdi megmutatni önmagát. Figyeld csak, hogyan reagálsz, mit gondolsz a helyzetről, amiben vagy. Egy szerencsétlen áldozatnak érzed magad, akivel kegyetlenül elbánt a sors, vagy egy tudatos létezőnek, aki hálát ad a sorsnak, hogy megmutatja félelmeit, fájdalmait, korlátait, hogy végre megszabadulhasson tőlük? Elfogadod-e a gyengeségeid, szomorúságod, keserűséged, csalódottságod? Nem?? Akkor még sokáig fog tartani.
Azért mutatják meg magukat ezek az érzések, hogy tudd, eddig hamis énképpel éltél. Nem a valódit láttad magadban. Nem tudtad igazán, ki is vagy. Azért aláztak meg, csaltak meg és bántottak, mert ezek az érzések, büntetések ott voltak a lelked mélyén. Most újra előjöttek a korlátaid, hogy végleg megszabadulj tőlük.
De tény, hogy ehhez fel kell ismerned a tanítást!
Mohácsi Viktória
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése