Amikor minden összedől

Az életünkben hányszor dőlt össze minden, amit stabilnak, kikezdhetetlennek és állandónak gondoltunk vagy hittünk? Szerintem rengetegszer.

Több olyan ismerősöm hívott és keresett meg mostanában, mert összedőlt szinte minden, amit biztosnak vélt. Terveztek, kivetítettek, következtettek aztán még sem úgy történt, ahogy azt Ők elvárták. Kifordult a világuk a sarkából és most ott állnak a romok között és azt sem tudják, mihez kezdjenek nagy hirtelen. Ez velem is sokszor megtörtént életem során, hogy fix dolgok úgy omlottak össze, mint egy kártyavár.

Pedig az életben az tud összedőlni, ami illúzió tehát nem a mienk, ami már elavult, ami hazugság és már nem szolgálja az életünket.

Aztán persze az élet megy tovább… A kérdés az, hogy ilyenkor mennyire vagyunk tudatosak arra, ami történt, vagy arra, hogy tovább.Ilyenkor hajlamosak vagyunk pánikba esni, trauma- drámázni, halálosan megrémülni, elszomorodni, aggódni, dühbe gurulni és így tovább. Ezzel nincs is semmi baj, sőt csak azt tudjuk elengedni ami, feljön a tudattalanból. Szerintem nyugodtam lehet sírni, hisztizni és dühöngeni. A tudatosság nem az, hogy álságosan elrejtjük ezeket az érzelmeket és megjátsszuk magunkat, hogy milyen nyugodtak és összeszedettek vagyunk, belül meg majd felrobbanunk.

A tudatosság az, hogy mindebbe a felfokozott érzelmi „tragédiába”nem ragadunk bele. Nem fixáljuk be magunkba ezeket az érzelmeket és nem visszük bele a jövőnkbe. Ha összedől minden akkor nem kezdjük összeragasztgatni és megszerelni a az illúzió és hazugságdarabokat, hanem teremtünk egy újat és ropogósat, ami már a milyen.  

Az előfordul, hogy nem is mi vagyunk szomorúak, nem is mi drámázunk és nem is mi dühöngünk, hanem ez egy másoktól átvett program, egy minta, ami automatikusan lejátssza önmagát egy ilyen szituációban. Ha elindul ez a program és tudatosak vagyunk rá, kérdezzük már meg, hogy kié ez? Lehet, hogy megfogunk lepődni, mert anyánk hisztije ugrik be, amit átvettünk gyermekkorunkban. Akkor csak annyi a dolgunk, hogy engedjük ki magadból ezt a másolt mintát, mert nem a mienk.

Kincse Anna