Észrevettem, hogy sok ember fél saját maga felvállalásától. A társadalom és a neveltetés különféle álarcokat pakolt rájuk, és most félnek megszabadulni tőle, hiszen teljesen rájuk égett. Megtanulták, hogyan "KELL" viselkedni ahhoz, hogy megfeleljenek az elvárásoknak. Félnek attól, ha most végre önmaguk lesznek, "nem kellenek". Tartanak attól, hogy elfordulnak tőlük az emberek, elveszítenek olyanokat, akik fontosak számukra.
Pedig a boldogság egyedüli útja az, ha felvállaljuk saját magunkat. Vagyok, aki vagyok. Ez vagyok ÉN! Aki szeret, önmagamért szeret, és elfogadja azt, aki vagyok. A többi csupán az álarcaimat szerette, mert rezonált az ő álarcaikra.
Megmutatom lényem, esélyt adva ara, hogy önmagamért szeressenek. Nem kell félnem többé, nem kell vigyáznom, hogy kinek a társaságában hogyan viselkedjem.
Hidd el, egyre több ember fog kedvelni Téged. Kiszámítható leszel, hiszen tudni fogják, ki vagy Te. Nem aszerint cselekszel majd, amit a helyzet megkíván. Egy őszinte ember mindig vonzó. Lényével arra buzdítja embertársait, hogy ők is merjenek önmaguk lenni. Elfogad, és őt is elfogadják. Megnyugszik, békére lel. Nem kell többé energiát fektetnie abba, hogy kitalálja, kinek is kellene lennie.
Ha önmagad vagy, végre olyan emberek vesznek majd körül, akik szintén önmaguk. Próbáld ki, milyen egy őszinte világban élni, elkápráztat majd!
Guzsik-Mohácsi Viktória
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése