A bennünk élő kislány....

Minden nőben ott él egy kislány, aki hajdanán egyedül maradt a fájdalmával. Aki képtelen volt megérteni, miért ilyen kegyetlen a világ. 

Minden nőben ott él az a kislány, aki már egész pici gyermekként kénytelen volt felnőni, mert elvárták tőle a gondoskodást... Akit megfosztottak a gyermekkorától.

Minden nőben ott él a kislány, akivel elhitették, hogy nem elég jó... Nem elég szép, nem elég ahhoz, hogy megvalósítsa a vágyait. 

Ott él bennünk az a kisgyermek, aki magára maradt... aki nem kapott támaszt... akinek magában kellett feldolgoznia az érzéseit. Aki úgy érezte, neki mindig adnia kell ahhoz, hogy szeressék...

Minden nőben ott él egy kislány, aki képtelen volt felnőni. Aki elrejtőzött fájdalmával a világ  kegyetlensége elől... Aki talán azóta is bezárt szívvel él, nehogy újra bántsák Őt... 

Ott él bennünk ez a kislány, aki szeretetre éhes. Aki azt várja, hogy a szülei büszkék legyenek rá. Aki azt szeretné, hogy önmagáért szeressék, ne azért, amit tesz vagy mond.

A bennünk élő kislány semmi mást nem akar, csak elfogadást... szeretetet... Azt akarja, hogy újra vegyünk róla tudomást. Ássuk elő régen eltemetett érzéseinket, és gyógyítsuk meg őket. Bocsássuk meg a múltat, engedjük el a régi fájdalmakat. Mondjuk el ennek a kislánynak, milyen nagyra becsüljük őt! Hisz oly sokáig kitartott! Ha tekintetünket rá fordítjuk, akkor van esély, hogy ez a kislány felnőjön bennünk, és megvalósítsa önmagát! 

Guzsik-Mohácsi Viktória