Kiállni magadért

Kiállni magadért
Aki szívében jó, néha naiv is. Mert bizony Te is naiv vagy, ha azt gondolod, hogy ha te nem bántasz senkit, akkor téged sem fognak. Ez hamis illúzió! Aki betegesen el akarja érni a célját, az nem fog az eszközökben válogatni. Épp ezért beteges is, amit tesz! Átgázol mindenen és mindenkin, felmentve erkölcstelen viselkedését, mert önigazolásként a vágyával takarózik.
De ha valakinek célja van, az még nem jogosítja fel arra, hogy ártson másoknak. A cél, a vágy elérése MINDEN ÁRON, csak keserű örömet okoz... mert a lélek sír a folyamat alatt. Ráadásul az energiakiegyenlítődés szabályai szerint, ha ártasz (még ha ezzel éred is el, amit szeretnél), akkor amit okoztál vissza fog csapni rád. És a lelkiismeret és bűntudat nagyon kemény dolog. Az önbüntetés részeként az okozott kár sokszorosa fog elkövetője fejére hullani.
Ha megvéded magad, még nem azt jelenti, hogy bántod a másikat. Sokan, a másoknak való megfelelésben azt hiszik, hogy "jó vagyok" kategóriába beletartozik az is, hogy nem állnak ki magukért! Én is sokáig ebben a csapdában éltem, mert mindig felmentettem a másikat a cselekedetei miatt. Főleg gyógyítóként, mert pontosan tudom, hogy mi zajlik benne, hogy ő nem Önmaga és bizony segítségre szorulna. De az, hogy valaki nincs jól, az nem jogosít fel senkit, hogy bántson téged... te pedig hagyod?
Nem azzal segítesz a másiknak, hogy könyörületességből vállalod a meghurcoltatást.. mondván elfér a válladon. Pont azzal segítesz, ha szembesíted tetteivel, tükröt tartasz neki, ezzel esélyt adva, hogy kijavítsa hibáit, és helyesen cselekedjen.
Viszont sajnos létezik az a kategória, ahol a megbomlott elme nem tudja, és nem is akarja felfogni tettei következményét. Hajtja a bosszú, az akarás, a birtoklási kényszer, a megszerzés őrületbe kergető tébolya... ilyenkor egyetlen dolgot tehetsz: ha az útjába és céljai kereszttüzébe kerülsz, önmagad véded! Ne próbáld megváltani őt, vagy értelmet verni a fejébe! Lehetetlen! Hagynod kell, hogy élje a sorsát, amit teremt magának!
Viszont az esetek többségében szerencsére nem ilyen reménytelen a dolog. Próbálj segíteni, de ha nem megy, ne hagyd magad kihasználni! A "támadásoknak" nagyon széles skálája létezik: a finom, pókhálószerű érzelmi manipulációtól, a nyílt szembenállásig. Figyelj! A rendszered mindig jelez, hogy gond van. Sokszor szeretetnek tűnő félc csomagolópapírba van tekerve a rossz szándék. Pont olyantól, akitől nem is várnád. Ha nyíltan támadnak, legyél hálás..mert szembetűnő, és azonnal tudsz reagálni rá.
Ne akarj jókislány és jókisfiú lenni. Első körben próbálj értelmet verni a fejébe.. ha nem megy, védd magad, mert senkinek nincs joga ahhoz, hogy bántson téged! Aztán ennek mik lesznek a következményei? Azt már az élet rendezi. Csak az megy vissza, amit küldött rád.
Még egy fontos dolog! Ha bármi fizikai diszharmóniát érezel: fejfájás, szívszúrás, torokköszörülés, vagy épp fojtogató köhögés... akkor is gyanakodhatsz, hogy valaki éppen... hogy is fogalmazzak finoman.. nem szeretettel gondol rád! Pl. a köhögés nagyon tipikus! Mintha nem kapnál levegőt... mert az illető épp gondolatban fojtogat, ki akarna nyírni haragjában. Szóval ilyenkor kezd el sorolni magadban a neveket, akitől ilyen irányú "kedvességet" kaphatsz. Ahogy ahhoz a névhez érsz, aki ezt csinálja veled, megszűnik a tüneted. Próbáld ki! Meg fogsz döbbenni.
Szóval ha szeretitek magatokat, ne hagyjátok, hogy bárki akár szóval, akár tettel, akár gondolattal bántson titeket! Nem kell bántani őt! Csupán védelmet kérve lezárni magatok a személy elől. És természetesen (reménytelen esetben) ajánlatos minden kapcsolatot megszakítani vele, és megtenni a szükséges lépéseket. Ez nem más, mint személyes érdekvédelem.