Méltatlan helyzet

Méltatlannak érzed a helyzetet, amiben élsz? Gyógyítsd meg az érzéseid!
Érezted valaha, hogy nem vagy elég jó? Hogy Tőled mindenki csak elvenni akar?
Bárhogy is igyekszel, soha nem tudsz megfelelni. Kihasználnak, becsmérelnek, kritizálnak, rombolják az önbizalmad.

Bízol, mégis folyamatosan csalódnod kell. Újra becsapnak, de még mindig bízol. Hiszen tudod, hogy nem lehet ilyen kegyetlen a világ. Megcsillan a remény, Rád mosolyog a szerencse. Talán majd most! - gondolod magadban.
De újra jön egy hatalmas pofon. Ez már leterít a földre. Azt érzed, innen már nem tudsz felállni. Nincs tovább. És mikor életed legmélyebb pontján vagy, keresztül megy Rajtad egy úthenger. Kiterülve fekszel, s talán azt érzed, innen már nem vezet út a fénybe. Nincs erőd felállni, Neked ennyi jár. Bele kell törődni a boldogtalan létbe.

S nem elég, hogy szeretetlenségben vergődsz, a barátok is magadra hagynak. A család sem támogat úgy, ahogy igényelnéd. Magadra maradtál.

A magány mardos, éjszaka forgolódsz az ágyban, s szüntelen azt kérdezed: - “MIÉRT? “ - Mit vétettem, hogy ennyi szenvedést kapok? Mit követhettem el, hogy nem jön egy csepp boldogság? Körülöttem boldogok az emberek, én pedig nem jutok egyről a kettőre…

Imádkozol, de nincs válasz. Szavaid süket fülekre találnak. Azt érzed, nem ért meg senki. Nem tudják, micsoda fájdalom lakik a lelkedben. Nem jön a segítségedre senki, és most fogalmad sincs, mit tegyél. Tehetetlen vagy, mintha lebénult volna minden tagod.

Arra kérlek, elsőként adj ki magadból minden fájdalmat, ami Benned él. Ami belülről marja, rágja lelkedet. Ami szétéget. Menj ki a szabadba és ordítsd ki minden dühödet. Add ki minden sérelmedet. Menj oda az erdőben egy fához, és mondd el neki, hogy mennyire fájt, amit tettek Veled. Mondd el, hogy igazságtalannak érzed, amit kaptál… Hadd jöjjön ki belőled az a sok elzárt düh, harag, félelem és fájdalom! Légy őszinte, ez most a fontos. Törd össze, amire már nincs szükséged, vagy püföld a párnát, meglátod, óriási tehertől fogsz megszabadulni.

Ha kissé megkönnyebbültél, ülj le egy nyugodt helyre és gondold át az életedet kérlek. Hívd meg lelked egy közös emlékezésre.
Menj visszafelé az idő vonalán és ismerd fel azokat a szituációkat, amikor ugyanazt érezted, amitől a jelenben szenvedsz.
Ha megaláztak, akkor kérlek, idézd fel a legutóbbi helyzetet, amiben megalázottnak érezted magad.

Majd menj még mélyebbre, még régebbre. Azelőtt milyen szituáció éreztette Veled, hogy értéktelen vagy? Idézz fel mindent, ami ennek kapcsán eszedbe jut. Menj vissza egészen gyermekkorodig, vagy akár még régebbre. Vajon honnan ered mindez?

Így fogsz eljutni a gyökérélményig, ahonnan magadban hordozod ezt a mintázatot. Szinte Beléd sült, Beléd égett az évek folyamán. Ez az oka annak, hogy folyamatosan ugyanazt érzed. Különböző helyzeteket teremtesz, de az érzés ugyanaz: - Értéktelen vagyok.

Amint eljutsz a blokk gyökeréhez, tudatosítsd magadban, hogy Te vagy a felelős életed minden mozzanatáért. A hozott mintáiddal teremtesz, így senki más nem tehető felelőssé a történtekért.
Gondolatban hívd be azokat az embereket, akik mutatták a sérüléseid, akikről úgy érezted, hogy bántanak, és köszönd meg nekik a tanítást, amit adtak.

A Benned élő minták irányították érzéseid, amikkel bevonzottad a szituációkat. Hogyan is tudnál bevonzani egy hűséges társat, ha a fejedben az van, hogy minden ember megbízhatatlan? Amikor nem tudsz hinni semmiben. Félsz, rettegsz attól, hogy elárulnak… Hogy megaláznak… Mert talán ezt tették az édesanyáddal, az édesapáddal, és Te kisgyermekként elhitted, hogy ez a természetes. Szinte beléd égett ez a minta.
Lehet, hogy már nem emlékszel arra, hogy mi történt, de lelked képes előhívni az emlékeket. A felismeréssel pedig elkezdenek feloldódni a mintázatok.

Ha készen állsz rá és képes vagy megbocsátani és elengedni a fájdalmakkal teli emlékeket, akkor pedig szinte biztos a gyógyulás. Hívd be azt a családtagod, akinek hordozod a mintázatát, és szeretettel add vissza neki. Köszönd meg a tanítást, amit adott. Majd lásd megad kicsi gyermekként, aki oly elesett és fél. Lásd magad ebben a régi szituációban. Menj oda ehhez a kisgyermekhez és vigasztald meg. Bocsáss meg neki, amiért azonosult ezzel a fájdalmas helyzettel. Öleld meg, és mondd el, hogy bármi is történt a múltban, Te pont így szereted őt.

Ha képes vagy ezt megtenni, erőteljes javulásnak indulhat az életed. Megkönnyebbülsz, felelősséget vállasz, és többé nem hagyod, hogy úgy bánjanak Veled, ami méltatlan Hozzád!

Guzsik-Mohácsi Viktória