Azt vettem észre, hogy sokan betegesen be vagyunk kódolva egy bizonyos megmentési ösztönnel. Ez mind szép és jó, amíg nem károsodunk benne. Vannak olyanok akikkel kézzel-körömmel kaparhatsz akkor sem tudsz segíteni. Elfogadni nehéz, de fel kell fognod: NEM LEHET MINDENKIT MEGMENTENI.
Ilyen vagyok én is, mindenkiben meglátom a legszebbet, a legjobbat. Ha pedig azt veszem észre, hogy ezt elrejti és a sok mocskot mutatja, vagy csak egyszerűen szenved meg akarom menteni. De el kell jutni arra a pontra, hogy nem kell. Tudom, nagyon nehéz de hiába akarsz segíteni ha más nem akarja.
Hagyni kell az ilyen embereket. Nem magára hagyni, csak egyszerűen hagyni. Egy nap majd rá fog jönni, hogy engednie kellett volna, hogy segíts neki. De akkor már mindegy lesz számodra. Koncentrálj magadra! Tedd rendbe a te életed, és ne mások megmentésével foglalkozz. Olyan rövid az élet, ne ragadj le a megmenthetetlenek miatt. Persze akin lehet segíts, két kézzel. De aki nem fogja meg őket, hagyd egyszerűen.
Mindig lesznek olyan emberek akik nem kérnek belőled, de te soha sem miattunk élj. Mindig is lesznek olyan emberek akik megvesznek érted és az életünket is odaadnák. Na őket ajándékozd meg a figyelmeddel, és a legdrágább dologgal: az időddel.
Nehéz, és bizony rosszul esik ha elutasítják a segítségedet, de soha sem foglalkozz ezzel. Mindig csak menj előre! Segíts akin lehet, de ne akarj megmenteni mindenkit. Nem sikerülhet, hiszen te is ember vagy ahogyan mindenki más, és nekünk nem adatott ilyen képesség. Senkinek sem. Bármennyire is különbözők vagyunk, pontosan annyira hasonlók is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése