Sokszor előfordult már velünk, hogy annyira a problémák megoldására koncentráltunk, hogy szinte elfelejtettük, hogy nem vagyunk egyedül.
Néha beleesünk abba a hibába, hogy mindenáron egymagunk akarunk megoldani mindent. Már kimerültünk, fázunk, de még mindig hajtunk. Ez ugyanolyan véglet, mint amikor azt várjuk, hogy megoldják helyettünk.
Észrevettem, hogy az Univerzum a legtöbbször egy sokkal kreatívabb megoldást kínál, mint amiket én számításba veszek. Ilyenkor egy jót mosolygok, és legközelebb már sokkal lazábban állok neki egy hasonló feladatnak.
Rájöttem, hogy láthatatlan segítőink mindig készek segítségünkre sietni. Van, amikor egészen egyszerűen megnyugvásra lelek, vígaszra, és erőre, és van, amikor egy embertársam siet segítségemre.
Én csupán kérem, majd figyelek, milyen irányból érkezik a megoldás. Álatában teljesen más formában, mint ahogyan elképzeltem.
Ezért ma kérek, és éberen figyelem a kínálkozó lehetőségeket. Elfogadom, ami jön, még akkor is, ha nem látom a végkifejletet.
Guzsik-Mohácsi Viktória
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése