Vannak emberek, akik azért kerültek az életünkbe, hogy fájdalmas leckék által tanítsanak a megbocsátásra. Hogy nagyobb önismeretre tegyünk szert általuk…
Tudom, olyan sokszor csalódtál már… Számtalanszor rúgtak Beléd azok, akiktől simogatást vártál… Rengetegszer maradtál egyedül, visszahúzódva lelked legmélyére, és zártad be a szíved.
A mai napig ott van Benned az a sok sérelem… Az a sok fájdalom… Elástad jó mélyre, nehogy újra fájjon!
Arra kérlek, bocsáss meg annak, aki elhagyott, aki megalázott, aki bántott Téged! Bocsáss meg annak, aki eltűnt, aki meglopott, aki elhitette Veled, hogy nem vagy elég jó.
Bocsáss meg kérlek! Nem miattuk, hanem Magad miatt! Önmagadért!
Míg ott van a sérelem a lelked mélyén, össze vagy láncolva vele! Bocsáss meg a saját szabadságodért! Azért, hogy folytathasd az életet. Hiszen valahol, valamikor megállítottad valaki miatt.
Tudom, sokszor érzed, hogy igazságtalan az élet. A düh, a harag sokszor eluralkodik Rajtad. Ez nem baj, jobb, ha kiengeded őket… Hisz olyan régóta vannak már elzárva.
Ne feledd, ha teljes szívedből gyűlölsz valakit, sokszor megjelenik a gondolataidban. Mivel nem tudod elengedni, szép lassan olyanná válsz, mint ő.
Bocsáss meg, és engedd el. Tudd, hogy Ő is csak a feladatát teljesítette. Bármi is történt, azért volt, hogy fejlődhess általa. Köszönd meg a leckét és lépj tovább.
A megbocsátás szabaddá tesz. Tiszta lappal kezdheted bármikor. S ha elengedted a helyzetet és nem hibáztatsz már senkit az életedért, akkor nem fogod újra bevonzani, hiszen megtanultad a leckét! Bocsáss meg még ma!
Guzsik-Mohácsi Viktória
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése