Vannak emberek, akiket képtelenek vagyunk megérteni.
Egész egyszerűen tudod, hogy másként cselekszik, mint ahogyan érez. Látod a vágyat a szemében, érzed a szeretetet a szívében, mégis rideg és érzéketlen.
Megtanult úgy pillantani Rád, hogy észre se vedd. Megtanult úgy vágyakozni, hogy ő maga se tudjon róla.
Látszat világban él, önmaga elöl is titkolva érzésit.
Te pedig magadban keresem a hibát. Összezavar, hogy mást érzel, mint amit látsz. S kérded: Melyik az igazi? Miért menekül előlem? Tényleg nem vagyok szerethető? Nem vagyok felvállalható?
Hadd mondjak el valamit Neked! Az érzéseid sosem csapnak be. De mi emberek nem vagyunk egyformák.
Vannak olyanok, akik 40-50 év alatt sem nőttek fel, képtelenek a felelősségvállalásra. A szerelem pedig óriási felelősség. A szerelemben nem hibáztathatok mást, nem vonhatok felelősségre senkit a saját érzéseimért. A valódi szerelemben kénytelen felnőni az ember.
Amikor látszat kapcsolatban él valaki, vagy kizárólag "könnyű" párkapcsolatokat keres, amelyben kevés az érzelem, akkor még képtelen a felelősségvállalásra. Túl gyenge ahhoz, hogy megadja magát az érzéseknek. Úgy érzi, irányíthatóvá válik. Nem bízik önmagában. Talán még azt sem tudja, hogy Ő irányítja saját sorsát. Gyáva.
A legtöbb esetben mégcsak nem is tud róla. Azt hiszi, hogy minden rendben, s talán kívülről is ezt látjuk.
Azért képtelen a szeretet elfogadására, mert nem tartja méltónak magát. Bünteti saját lényét, hiányzik belőle az önszeretet.
De éjszaka, mikor lelke megszólítja, szenved, a kínok kínját éli át. Nem érti, miért hullik darabokra az élete. Szembe megy az érzéseivel, blokkolja a teremtő energiát. De keménynek "kell" maradnia, nem láthatják, hogy gyenge.
Pedig az az igazán erős ember, aki meri vállalni az esendőségét. Aki tud minden pillanatban önmaga lenni. Aki felvállalja érzéseit, tűnjenek bármilyen őrültnek is. Erős ember az, aki nem fél a boldogságtól és nem fél boldoggá tenni azt, akit szeret...
Mohácsi Viktória
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése