Már nem ragaszkodom senkihez, aki hátráltat az előre haladásban. Tudom, hogy ez az én utam, és mindenki a sajátját járja. Néhány ember útja párhuzamosan fut az enyémmel, de nem egymáson, hanem egymás mellett.
Mindenkinek megvannak a saját feladatai. Támogatom a másikat abban, hogy az útját járja, de nem cipelem a hátamon és nem akarom megoldani az ő feladatát. Az enyémmel viszont kötelességem megtenni. Nem lépek tovább addig, míg az adott feladatom meg nem oldottam. Nem söpröm a szőnyeg alá, nem ásom el, nem cipelem magammal évtizedeken át. Azért mutatta meg magát a "probléma", hogy MOST megoldjam.
Elfogadom embertársaim szabad akaratát, nem várom el, hogy támogassanak, hogy mellettem álljanak, és megoldjanak helyettem bármit.
Nem ragaszkodom eszmékhez, irányzatokhoz, senki nem tudhatja rajtam kívül, mik a feladataim, és mi a jó nekem. Nem hagyom, hogy megfélemlítsenek, elbizonytalanítsanak.
Csak teszem a dolgom, elfogadom, bármi is jön szembe, és legjobb tudásom szerint "kezelem" az aktuális szituációt.
Nem engedem, hogy mások határozzák meg azt, hogy ki is vagyok valójában. Amit mondanak, az csak vélemény, de a valóságot önmagamról csak én tudhatom.
Nem ragaszkodom senkihez. Aki csupán hátráltat az előre haladásban, annak elengedem a kezét. Lehet, hogy útjaink egyszer majd együtt folytatódnak tovább, de jelenleg más feladataink vannak. Nem várom, hogy báki is velem együtt fejlődjön, ez az én utam. Tudom, hogy ahol boldogtalanságot érzek, ott még feladataim vannak.
Így vagyok egységben önmagammal, s még ha soknak érzem is a terheket, melyek nyomnak, akkor is tudom, hogy képes vagyok szélnek ereszteni őket. Így tudok boldog lenni egy olyan világban, mely mindent elkövet, hogy ne legyek az.
Guzsik-Mohácsi Viktória
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése