Vajon hiszed-e?

Vajon hiszed-e, hogy megkapod mindazt, amit fizikai szemmel még nem látsz? Hiszed-e, hogy Neked jár mindez? 

Tudsz-e minden kétségbeesett nap után is kitartani egy cél mellett, ami iránt elköteleződött lelked? Vagy hagyod, hogy letaglózzanak a hétköznapok, letörjön néhány rosszindulatú kritika, befagyassza lelked egy zárt szívű személy? 

Miért hiszed el a világnak, vagy bárki másnak, hogy nem érdemled meg? Ugyanakkor miért nem hiszel lelked szavának? Érzéseid az egyedüli biztos iránymutatók az életben. 

A másik ember saját blokkjait közvetíti feléd. Szavaiban ott vannak a félelmei, a múltban elszenvedett fájdalmai. SEMMIT nem tud a Te utadról. Fogalma sincs róla, hány hegyet másztál meg, hány gödörből húztad fel magad, és nem volt ott, amikor egy-egy pokoli kín után újra fel kellett állnod. Nem ismeri szíved vágyait, nem érzi lelked. Nem ismeri azt a tervet, amit magaddal hoztál. 

Egyedül az a kis belső hang szolgálhat vezetődül. 

Vajon hiszed-e, hogy tetteidért jutalom jár? Vajon tisztában vagy vele, hogy minden pillanatban van választásod, s minden döntéssel jövőd formálod? Miért bíznád rá magad másra? Hogy valakit hibáztathass életed alakulásáért? 

Vajon tudod-e, hogy a felelősségteljes élet következménye a boldogság? Tudod-e, hogy minden, aminek megfizeted az árát, a Tiéd lesz egyszer? 

Mi lenne, ha egy napra, EGYETLEN napra végre hinnél MAGADban? Megéreznéd, hogy Tiéd a világ...

Mohácsi Viktória